Ahogy a végtelenben nyúlik el a táj,
Ahogy látjuk már, hogy sehol nincs határ,
És nyomot sem hagy, úgy pusztul a tél,
Te is csak úgy, pont úgy érkeztél.
Ahogy a nap az égen kelleti magát,
Ahogy végre halljuk már a nyár szavát,
És fáradt szemünk százszor visszanéz,
Úgy múlik el mind ez az egész.
Ahogy elmegyünk, hogy nincs ki visszavár,
Ahogy lábunk szilárd talajt nem talál,
És százszor mondják nekünk: „elvesztél”,
Te is csak úgy, pont úgy érkeztél.
Ahogy elfogy az út, s nincsen már tovább,
Ahogy követjük a magunk lábnyomát,
És a fájó láb még százszor újra lép,
Ha nem is értjük, merre és miért.
Ahogy megyünk még, mert messze hajt a vágy,
Ahogy lemosnánk az út minden porát,
Majd valóra válik a legvégén e cél,
Hogy tisztán mehess el, ahogyan érkeztél.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
