Nem feledve

Nem feledve…

A születésétől kezdve

nevelted reszketve,

esdve, kérve a sorsot,

ne legyenek foltok,

ártatlan, tiszta lelkén,

tanítva őt a szeretet nyelvén.

Az első lépések,

öröme ölelésének,

az első nap az óvodában,

csillogó szemében a csodálat,

kamaszkori kedves csínyek,

haragszol rá, de csak színleg.

A kibontakozó tiszta értelem,

látod már nem is védtelen,

figyeled,- és míg rohan az idő,

te leszel kissé érzékenykedő,

lelkében a szabadság vágya,

engedd el!- ez az ő életének tánca.

Elérkezett a pillanat,

és míg álmokra jő a virradat,

győz a szeretet,- a szív szava,

rábízod őt a hajnali fuvallatra,

hol magasan szállhat a fellegekbe,

mit tőled kapott, soha nem feledve.

 

Kristófné Vidók Margit

Kovács Erika Festménye

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Furcsa ködös reggel

 Furcsa ködös reggel ébredtem mikor szobából kitekintettem. Nem láttam messzebb a szomszédház falától. Az utcán emberek tipikus őszi öltözékbe jöttek mentek dolgukat intézve. Az utcasarok

Teljes bejegyzés »

Széthasad

Széthasad   Az idő fagyos szürkeség, A koldus rongyán átfúj a magány, Tanúként feszül fölé most az ég, Titkos jel a lélek asztalán.   Kardot

Teljes bejegyzés »

Elérhetetlenül

Ma is hoztam egy darabka fényt, tenyeremben őrzött, reszkető reményt.   Bár a föld már nevedre zárult, én arcoddal őrzöm minden törött álmunk.   Csendesen

Teljes bejegyzés »

Nem ott ér véget

Nem minden búcsú szól öröke, nem minden csendben szűnik meg a szó. Van mi túléli az idö súlyát s a hiány sem mindig maradandó. Ne

Teljes bejegyzés »