Edit Szabó : Szeptember másodika otthonomban
.
Reggel a szokásos felkelés, nyitott ablakomon át daloltak a madarak. Ráértem,kipihenten ébredtem, nekikezdtem a szokásos teendőknek. Terveim voltak a mai napra.
Reggeli, elsőnek mindig a két kutyám, a hófehér Hattyú – aki három nap távollét után este hazatért, majd anyja ,kit több napja csak tejjel itattam – szétfeszítve száját, mert beteg volt. Előfordult már egyszer, hogy így hoztam vissza az életbe !Szabadok voltak az udvaron, ki tudja mit adtak be nekik.
Gyors bevásárlás a boltban, majd irány a posta egy csekkel, reggeli közben átlapoztam az újságot. Aztán irány a kert,várt még két szilvafa, melyről létrával kellett levernem a gyümölcsöt, másként nem értem el. Gyűltek a szemek a vedrekben, aztán felhordva irány a hordó, jó lesz cefrének.Igen sok szemet összegyűjtöttem már ez évben is. Érezte karom,lábam és derekam !!Délre végeztem, pihenés majd az ebéd – kutyámnak is adtam a szokásos tejet. Kicsi pihenésként olvastam, majd lecsukódott a szemem vagy félórára. De a terv meg volt, munka bizony akadt. Esőt ígért mára az időjós, addig ki kell ásnom a télire valót! Pár sor krumpli várt reám,meg a gaz,hogy kihúzzam. kezem fogja a kapát, és húzgálom ki a dudvát! A krumplit ládákba rakom gyorsan, a mennydörgés már kopogtat ! Kérem, maradjon még messze, engedett a kérésemnek.Felhordtam a kertből ládákban, pince lépcsőn a helyére került.Eső nem jött , kertem rendbe, ami maradt – tiszta benne.Gyönyörű a zöldbabom, hétvégén lesz majd soron. Elpakolok, végeztem, bizony oly koszos lettem ! Izzadtságra ragadt a por. De csak sorba mindent.
Szétnézek az udvaron,a kutyámat szólítom! Barna teste ott hever,de ő nekem nem felel. Merev teste mint a kő, Istenem, most mit tegyek !Egyedüllét, kihez szóljak,ásót-kapát keresek,nyughelyét is meglelem. Ásóz kezem keményen, le a mélybe fektetem! Emelkedik már a domb, sírja felett viráglomb.Megmondom a fiának, eltemettem anyádat ! Szeme néz rám csendesen, érezvén veszedelmet. Nem ugat, csak félre néz, tudja mi a veszteség. Őnéki az anyja volt, nekem a leghűségesebb társam a háznál.
Gyorsan fürdök, este van, a fejemben zavar van. Vacsora sem ízlik már, majd az álom rám talál.
Álmomban talán sírok, elsiratom barátom! Furcsa lesz az új reggel, lépcső alján nem felel, Bogáncsom felülről figyel.Nem fáj néki semmi sem ,de gazdája nem felejti azt, akit szeretett !
Bőcs,2019.09.02.
Author: Szabó Edit
Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. „Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a „VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette....