Juhász Anikó: Duino (olasz fordítás)

Traduzione di: Stefano De Bartolo

Anikó Juhász: Duino

Dio mio, a Duino i gabbiani
trovano sempre il mare,
e dai versi che si allungano
dietro le pareti di vetro fuoriesce di nuovo
la tristezza,

il terrore nascosto nei sotterranei del castello
e negli elmetti di guerra
ci fissa incuriosito,
sul campo di battaglia
hanno lasciato sotto di sé
i soldati,

dalla cantina una marea di sangue
è colata nel salone rosso,
e gli uomini sanguinanti si sono sdraiati
nelle custodie dei violoncelli,

Lassù, da te, Dio mio,
i secoli si toccano,
minuti, attimi e millenni
in un unico groviglio…

sulle pareti rocciose il Sole
che si bagna ogni pomeriggio
nel mare porta i ricordi delle
donne e conserva a lungo nel profondo
delle cantine il disfacimento del corpo,

Dentro di te, Dio mio, attraverso
i filamenti nervosi che
passano nelle poesie,
dai soldati dell’esistenza
una via vorticosa conduce
al poeta elegiaco, sulla quale i gabbiani
svolazzano e a volte interrompono
cortili di cemento come panchine,
e i proiettili in volo
intorno alle teste…

Quale paura si è insinuata
nel profondo delle cantine e quale
macchinario atemporale si è formato
sulle impalcature che raggiungono
i cieli delle elegie?

Quale sabbia scricchiola
sotto i nostri passi mentre procediamo
lungo le strade? Dio mio, nella polpa
del tuo frutto ancora oggi
passato e presente
girano insieme, senza tregua.


Juhász Anikó: Duinó

Istenem, Duinóban a sirályok
még mindig találnak maguknak tengert,
s az üvegfalak mögé húzódó
verssorokból újra ki-kicsap
a bánat,

a kastély alagsorában meg
a háború sisakokba menekített
rettenete bámészkodik felénk,
még a csatatéren
elhagyták ők
maguk alól a katonát,

a vörös szalonba a pincéből
tengernyi vér futott át,
s a csellótokokba is befeküdtek
a vérző emberek,

ott fenn, nálad, Istenem, a
századok mindig összeérnek,
perc, pillanat és évezred
egyetlen gomolygásban…

sziklák falán asszonyi
emlékeit is hordozza a
délutánonként tengerben
mosakodó Nap, s a pincemély
hosszan tárolja a test enyészetét,

s benned, Istenem, akár a
versek mindenen átfutó
idegszálain,
a létezés katonáitól
az elégiák költőjéhez örvénylő út
vezet, melyet sirályok röpködnek
körül, s olykor megszakítanak
padokat kínáló betonudvarok,
s megszakítanak fejeket
körberepkedő golyók…

Micsoda félelem húzódott le
a pincemélybe, s micsoda
időtlen gépezet formálódott
meg az elégiák egekig elérő
állványzatain?

Milyen homok csikordul
ma is az utakat járva lépteink
alatt? Istenem, gyümölcsödben,
annak húsában még ma is
szüntelen együtt forog
a múlt és a jelen idő.

 

Zsoldos Árpád és Adrienn
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn

Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolcról elszármazott csepeli házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket. Könyvkiadóként antológiákat és szerzői köteteket segítünk a világra, melyek könyvkereskedelmi partnereink segítségével jutnak el az olvasókhoz. Minden évben részt veszünk az Ünnepi Könyvhéten is. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezünk felolvasóesteket, könyvbemutatókat és egyéb rendezvényeket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését, lebonyolítását és moderálását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók jelentkezését. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 23 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem felejtem el a tegnapot

Nem felejtem el a tegnapot, remélem ezt te is tudod. Érdekel miért csináltam? Érdekel mi az, ami idáig juttatott?   Kimondtam volna végleg, Hogy köztünk

Teljes bejegyzés »

Szeress, amíg lehet!

Szeress, amíg lehet! Szeress, amíg lehet! Ne mondd: „Hogy holnap!” Ha most is megtörténhet. Megeshet, arra ébredünk, hogy a hajnal már nélkülem talál. Amit ma

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Azt szeretném

Rózsa Iván: Azt szeretném Azt szeretném, hogy palesztin és zsidó egymással összebéküljön! Egykori ellenség egy asztalhoz üljön! Síita és szunnita ne utálja egymást! Pakisztáni és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cabo verde

Rózsa Iván: Cabo verde A zöld-fokiak fokozták a szintet; Nekik egyáltalán nem volt mindegy; Hispán sztárok elképzelés nélkül rúgták a bőrt: És egy legenda megint

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Üdvözülés

Rózsa Iván: Üdvözülés Mindenki saját magáért felelős. Tetteiért, cselekedeteiért. Isten semmiért sem felelős. De az egyetlen, univerzális, omnipotens Isten által Te is üdvözülhetsz! Ha van

Teljes bejegyzés »