” Amit könyörgésetekben kérte, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek! Máté evangéliuma”
Fenti ige jutott eszembe a Szentírásból mikor első kontról vizsgálatomra készültem csípő műtétem után. Barátnőm, ki minden bajomban, gondomban mellettem áll és segítségemre siet, most is meg ígérte, elkísér a vizsgálatra. Kicsit ízgultam, mivel eddig a kötelező lépcsőgyakorlatokat is fél mankóval, csak kísérettel próbáltam meg. Ez, azt jelentette, kisebb erőfeszítésbe kerül a teljes fél napi talpon levés.
Már, a taxit is megrendeltem, mikor csörgött a telefon. Zsuzsi volt: „Barátnőm, este szóltak a gyerekek, hogy a kis unoka beteg lett, nem mehet óvodába” Természetesen, a családod az első, feleltem. Majd megoldom, hiszen már „Nagylány” vagyok! Egyszer össze kell szedni magam, nem támaszkodhatok mindig másra.
Amint letettem a telefont, eldöntöttem, ezt Isten és őrangyalom segítségével végig kell csinálni. Viszont, a fülembe csengett az orvos intő szava: ” Csak arra vigyázzon, el ne essen, mert akkor, kezdődhet minden elölről! Hiszen, a gyerekek is folyton ezt szajkózzák. Azt is tudom, nem csak a műtött csípőmmel van a baj. Na, de sebaj! Hiszem az Istent, bízom az őrangyalomban, ki nyolc évtizeden keresztül mindig velem volt. Imádkozom egyet, miközben csengetnek. A taxis az. Mehetünk? Kérdezi. Szó nélkül elveszi táskámat, le segít a lépcsőn, segít a taxiba beszállni. Igazi dzsentrimen! Megegyezünk, ha végzek a vizsgálattal, telefonálok és jön értem. Egyedül maradok. Keresek egy olyan helyet, ahonnan jól látom a kiírt sorszámot. Kezdődik a szokásos matatásom. Kesztyű, sapka elrakás, (a rendelőben csak útba lehet) kezembe készítem, az előző orvosi papírokat, a sorszámmal együtt (erre, már az orvosnál nincs idő) Órámra nézek, egy fél óra eltelt. Ekkor, megcsörren a mobil. A mezőcsáti Zsuzsi vagyok. Haza mentél a kórházból? Otthon vagy? Teszi fel a kérdéseket. A Megyei Kórházban vagyok vizsgálaton és csak délbe megy a buszom. Úgy gondoltam, addig meglátogatlak. Én is itt vagyok, felelem boldogan. Elmagyarázom merre talál és öt perc múlva, boldogan öleljük egymást!
Már nem gond, a táskám, kabátom kire bízom, amig a röntgenben leszek. A gyógyszerem is kiválthatom, nem kell hat felé figyelnem amig a pénzem előveszem.
Tehát, Zsuzsi barátnőm helyett, jött egy másik Zsuzsi ŐRANGYALNAK!
Így működik a HIT!
2017 jan.
Author: Benedek Erzsébet
Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.