Varázstükör

Varázstükör / Szabó Lőrinc emlékére /

Füredi otthonomba hosszan bezárva, hogy
Szakajtóra való időmet hasznosra váltsam,s
Időm maradjon, hogy könyvtáramat böngésszem
Felfedező utamat járva magamat meglepjem
Sorban buktak elő a múlt magyar klasszikusai
Szinte habzsoltam sorban éltető sorait
Közben sutba vágtam napjaink munkáit
Mert műveikben megbújtak hatalmi vágyaik
Vagy feltámadt álmából a l-art pour l,art hagyományok.
Mily nagyszerű élmény olvasni Aranyt,Jókait,
Babicsot , ilinszkit vagy Adyt, Márait
Soraikból érezzük a jövő útmutatásait
A múlt kritikáit , a jelenüknek átkait
A ma költészete csak a jelent kémleli
Politikát kívül rekeszti, félt hogy megmérgezi
Mindennapjait, s a nyugodt alkotásait
Nem érzékeli, hogy a végső küzdelmet éljük
Hogy az irodalom bevonulhat a falanszterbe
Hogy a kifordított szeretet beolvadhat a semmibe .

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »