Otthon

Otthon

Ott él a már ritka, ártatlan fehérben,
a kosz gyermekében a romlott szürkében,
és mikor nem ropog a hó léptünk nyomán,
a téli esőben is ő dobol tompán.

Ott a nedves aszfalt fekete arcában,
és ő fakaszt rügyet vagy vész el az árban,
míg a tavasz könnyből némán kapát farag,
lent a dagadt sárból új, zöld forrás fakad.

Ott lebeg nyáron a bágyadt nagy melegben,
ha elszárad a vágy fenn a fellegekben,
és csillog a bükkfák gyászba borult törzsén
ülő harmatcseppek tengernyi kis gyöngyén.

Ott zörög és száll a fák őszi könnyében
és értünk reszket az aranyló levélben,
míg szélben támad fel a holt barna fenség,
munkáját temeti a boldog öregség.

Ott a vésett múltban, látom minden kőben,
a konok tömböket véső nyers erőben;
a hamis mosolyú megígért jövőben.

És ő szól mindenből, mi igaz vagy hamis,
szeresd vagy gyűlöld, de ebből vagy magad is.

(A vér az égben ered és oda vissza is tér!)

Nagy Imre
Author: Nagy Imre

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Lelked ajtajában

Ne a kezed add.  Azt már ismeri a világ. A csended add, amire ráomlottak az évek. Ismerni akarom sebeid kézírását s tudni, mi maradt életben

Teljes bejegyzés »

Ködfölde

Monoton az egész! Mindenki azt hiszi, hogy félelmetes, meg hogy veszélyes, közbe pedig semmi. Unalmas és hétköznapi. A veszély zónában dolgozom. Vagyis, ott, ahova hétköznapi

Teljes bejegyzés »

Közelebb

Hozzád bújok s hallom szíved lépteit, mi csendben, óvón érkezik. Veled rövidebb lett a távol s ha nem vagy napjaimban, minden gondolatom hiányol. Az ablakomban

Teljes bejegyzés »

Csak hittem

Olyan sokszor hittem, de most tényleg ott vagyok, Könnyes lesz a szemem, hogy ha csak rá gondolok. Biztonság az, ha szíve mellett dobbanhat szívem, Kérés

Teljes bejegyzés »

Ülj mellém

Hogyha erre járnál, ülj le mellém, kérlek. Ne tartsanak vissza válladra gyűlt évek. * Kicsit beszélgessünk: Merre tart a világ? Fortuna, Messiás gondolt-e sokszor rád?

Teljes bejegyzés »

Érzékvesztés

Nem tudtam részt venni a hétvégi díjátadón. Mint az utólag kiderült, érdemes lett volna, mert a felemelő közösségi élmény mellett a megosztott második helyezésért járó

Teljes bejegyzés »