Otthon

Otthon

Ott él a már ritka, ártatlan fehérben,
a kosz gyermekében a romlott szürkében,
és mikor nem ropog a hó léptünk nyomán,
a téli esőben is ő dobol tompán.

Ott a nedves aszfalt fekete arcában,
és ő fakaszt rügyet vagy vész el az árban,
míg a tavasz könnyből némán kapát farag,
lent a dagadt sárból új, zöld forrás fakad.

Ott lebeg nyáron a bágyadt nagy melegben,
ha elszárad a vágy fenn a fellegekben,
és csillog a bükkfák gyászba borult törzsén
ülő harmatcseppek tengernyi kis gyöngyén.

Ott zörög és száll a fák őszi könnyében
és értünk reszket az aranyló levélben,
míg szélben támad fel a holt barna fenség,
munkáját temeti a boldog öregség.

Ott a vésett múltban, látom minden kőben,
a konok tömböket véső nyers erőben;
a hamis mosolyú megígért jövőben.

És ő szól mindenből, mi igaz vagy hamis,
szeresd vagy gyűlöld, de ebből vagy magad is.

(A vér az égben ered és oda vissza is tér!)

Nagy Imre
Author: Nagy Imre

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az örök pillanat

    Az örök pillanat   Az óra két mutatója megáll, az idő most megpihen, nincs más ezen a szent helyen, csak a tánc és

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A csend maradánya

Kimentem az erdőig. Zajt vittem magammal. Telefonfény derengett, élettelen árnyalattal. A fák nem szóltak hozzám, úgy ítélték, még avatatlan, mint akik mindent tudnak, csak álltak

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Háromsoros idő (haikuk)

éveket lassít tétován a pillanat – örök jelenben * pillanatcseppek életfolyót táplálnak – benne sors úszik * halk elmúlásban bánat már ne kísérjen – örök

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A toll súlya

Nem könnyű tárgy a toll a kézben, bár annak látszik odafent. Súlyát nem a tinta hordozza, hanem mit a leírt gondolat megüzent. Mert aki egyszer

Teljes bejegyzés »

Eljön egyszer Vivaldi tavasza

  Azt mondják, szomorúsággal óvatosan, Pedig mindenki kelt már fel bánatosan. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymásnak, Hidd el! Szomorú gondolatok elszállnak.   Hiába él,

Teljes bejegyzés »