Monotónia

Egy 

Álló,

Eltelt hét.

Átkozott lét:

Monotónia.

***

Szombat van? Megint?

Szemem csodálkozva kitekint.

Ki az ablakon, 

Ugyanarra a képre,

Az udvar immáron zöldellő,

Virágba borult színére.

Hová tűnt el újra egy hét?

Egybefolyt hétköznapi lét

Visszaköszön rám,

Bóbiskolva sóhajt

Egy újabb nap.

Szinte egyforma mind.

Megint.

Pedig odakint

A tavasz repdes,

Elemi erejét ontja a napsugár,

S néha megtöri a fényt

Egy-egy kósza zápor.

Tavaszi mámor.

Beszippantom magamba

Lopott perceimben,

A tavaszi pirkadat 

Élettől duzzadó erejét.

Majd kertészkedésbe

Igyekszem fojtani

Szabadság vágyam minden kínját,

Repdeső lelkem lezárt sírját.

Vennék inkább részt 

A kávézókban rekedt

Emberi duruzsolásban,

Elmerülnék szívesen

Baráti tere-ferében,

Majd az utcai nyüzsgésben.

Majd, hamarosan… 

Bízva bízom. 

Minden nap,

Minden percben.

S addig élem a napokat,

Az újabb szombatokat,

Monotóniába temetve.

 

A 2020 tavaszi karantén margójára…

  1. április 18.
Csorba Viktória
Author: Csorba Viktória

Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Barna Benedek

Madárdal az örökkévalóságnak

Az a bizonyos ház, ahová Seamust irányították, a városhatár közelében állt. Kinézetre pontosan olyan volt, mint a település összes többi könnyűszerkezetes lakóépülete, de ha a

Teljes bejegyzés »

Íme az űr ríme

Meg lehet-e fejteni az életet egy papíron? Meg lehet! De ezt a nagy terhet valóban elbírom? Lehetetlen-e magamban mindezeket leírnom? Te ember, kérlek hallgasd meg

Teljes bejegyzés »

Madár

Ha az ember énekesmadár lenne, akkor minden jót s nemest elfeledne, egymaga szállna fent a tágas égen, és otthagyná társait a mélységben, Éneke is csak

Teljes bejegyzés »

Álom

Nem akarok színtelen rózsa lenni, Nem akarom hogy az alma keserű legyen, Nem akarok ízetlen kenyeret enni, Nem akarom hogy a szivárvány szürke legyen, Reszketek

Teljes bejegyzés »

Rózsa

Volt egy rózsa minek csak tövise volt szirma nem, képtelenség volt felfogni, lehetetlenség volt őt, kézbe fogni. Olyan volt ő mint egy égi élő holt

Teljes bejegyzés »

Öldöklő emlékek

Futva menekülök az emléked elől, Úgy érzem a fájdalom szép lassan megöl. Hatalmas a szeretet és a hiányod, Reméltem ezt egyszer szívemből kivágod.   Nem

Teljes bejegyzés »