Rózsa Iván: Eldobott szájmaszk

Rózsa Iván: Eldobott szájmaszk
(Haikuk)

Eldobott szájmaszk,
Levetett álarc: ember
Rosszabb állatnál…

Szájmaszk eldobva:
Kiderült, valójában
Ki a gazdája…

Szájmaszk úttesten;
Jaj, de higiénikus!
Így védekezünk?

Tengerek, folyók,
Utcák, terek: eldobott
Maszkokkal teli…

Eldobott szájmaszk:
Környezetszennyeződés
Ez is bizony ám!

Szájmaszk a járdán…
Inkább a kukába dobd!
Ha már szabadulsz…

Szájmaszk az utcán…
Már csak véres tampon vagy
Kondom hiányzik!

Eldobott szájmaszk…
Kórtól így nem szabadulsz,
Csak utcát piszkítsz…

A dolgát végzett
Kutyus után takarít
A gazdi… Hát, te?

Lám szemetelnek,
Szemetelnek, most éppen
Szájmaszk a módi…

Elhagyott szájmaszk
Hever az utcán; elég
Siralmas látvány…

Tájkép vírussal
Megvívott csata után:
Eldobott szájmaszk…

Feladod harcod,
Elhajítod szájmaszkod:
Szent anarchia!

Eldobod maszkod:
Jöjjön, aminek itt és
Most jönnie kell!

Lapátra kerül
Minden eldobott csikk, bár
Szájmaszk most a sikk!

Budakalász,
2020. augusztus 20.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tíz évem

Tíz évem   Költői éveim… Hogy hogy kezdődött egy versem tavalyelőtt? Melyet így írtam meg, Egy késő nyári délelőtt.   Összefoglaltam akkor, Hol is állok

Teljes bejegyzés »

Tudod?

Tudod, mi a magány? Mikor már csak emlékeid víziós kivetülése marad a szobád falán… Mikor csak áll a telefon a kezedben, de nincs, kit tárcsázzál…

Teljes bejegyzés »

Csak

Csak olyanért aggódunk, akit szeretünk… akiről gondoskodni akar a szívünk! Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat

Teljes bejegyzés »

A múzsák társai

   A múzsák társai   A tinta feketén karcolja fel a halhatatlant.   Rím dobban száz versben, és táncot lejt egy gyönyörű könyv.   Száz

Teljes bejegyzés »

Bocsáss meg, kedves…

Bocsáss meg, kedves…   Bocsáss meg, kedves, hogy eltéved olykor lelkem, mint őszi szél a ködbe vesző rengetegben. Van, hogy távoli fények halkan hívogatnak, s

Teljes bejegyzés »

Menedék nélkül

Menedék nélkül   Ma megint eszembe jutottál egy lassú alkony peremén, mint mikor köd ül rá némán, – csak hallgatok a csend ölén.   Vártam

Teljes bejegyzés »