Fafaragó „Nem kellett volna a szárnyaim alól kimássz.” Nem kellett volna, de akartam. Úgy éreztem magam, mint egy kettétört háncs. Tőled függtem, belőled készültem, veled együtt nőttem, míg lehántva egy fadarab lettem. Egy eszköz, önálló gondolat nélkül, szép, íves, erős szövettel belül. Belőled készültem, te alkottál engem, de a végeredmény nem tetszett, hangos reccsenéssel törted össze vékony művedet. „Nem kellett volna a szárnyaim alól kimássz.” Nem kellett volna olyat tervezned, amit a végén megbánsz. Önálló akarok lenni, egyedi, nem akarok tőled többet függni. Ám a tervezőm vagy, az alkotóm, belőled indultam, belőled készültem, a mesterműved vagyok, ezért tiéd a hűségem. Debrecen, 2020. november 20-21 Ég és föld periódusa
Author: Birinyi T. Rebeka
Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199
Egy válasz
Ez az egyik legjobb versed!