Arc-nélküli

Arc-nélküli

Gondolatban ajkad keresztezte ajkam,
kezed pihent rajtam,
nevemet suttogtad halkan.

Vállról fehérnemű pántja csúszott,
a végtelen idő csak múlott,
gátlások ajtaja kulcsra csukódott.

Fedetlen bőrön ujjbegyek nyoma,
kecses nyakon egy lágy csók vonala,
az egyetlen fény a polcon egy gyertya.

Tüzel a gyöngyöző homlok,
lassú forráson gyülekeznek a fodrok,
a vízesés fala összehúzódott.

Test a testen pihen,
szuszog a lelkünk kéz a kézben,
búcsúként szundít ajkad az enyémen.

Hamis szemek szemeznek,
nyelvek névtelen neveket ejtenek,
legördül egy orcán egy könnycsepp.

Lángcsóvák árnyéka táncol egy arcon,
furcsa mosoly egy ajakon,
nézem, de nem látom.

Átlátszó tónusú bőr,
érzem a hőt a kezünkből,
mégis a semmi csillog a szemedből.

Nem társul arc a testhez,
se valóság a képzelethez,
csak egy vágy egy személyiséghez.

Gondolatban egy ajak keresztezte ajkam,
egy kéz pihent rajtam,
és a nevemet suttogták halkan.

Debrecen, 2020. november 23.
Ég és föld periódusa
Birinyi T. Rebeka
Author: Birinyi T. Rebeka

Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Lelked ajtajában

Ne a kezed add.  Azt már ismeri a világ. A csended add, amire ráomlottak az évek. Ismerni akarom sebeid kézírását s tudni, mi maradt életben

Teljes bejegyzés »

Ködfölde

Monoton az egész! Mindenki azt hiszi, hogy félelmetes, meg hogy veszélyes, közbe pedig semmi. Unalmas és hétköznapi. A veszély zónában dolgozom. Vagyis, ott, ahova hétköznapi

Teljes bejegyzés »

Közelebb

Hozzád bújok s hallom szíved lépteit, mi csendben, óvón érkezik. Veled rövidebb lett a távol s ha nem vagy napjaimban, minden gondolatom hiányol. Az ablakomban

Teljes bejegyzés »

Csak hittem

Olyan sokszor hittem, de most tényleg ott vagyok, Könnyes lesz a szemem, hogy ha csak rá gondolok. Biztonság az, ha szíve mellett dobbanhat szívem, Kérés

Teljes bejegyzés »

Ülj mellém

Hogyha erre járnál, ülj le mellém, kérlek. Ne tartsanak vissza válladra gyűlt évek. * Kicsit beszélgessünk: Merre tart a világ? Fortuna, Messiás gondolt-e sokszor rád?

Teljes bejegyzés »

Érzékvesztés

Nem tudtam részt venni a hétvégi díjátadón. Mint az utólag kiderült, érdemes lett volna, mert a felemelő közösségi élmény mellett a megosztott második helyezésért járó

Teljes bejegyzés »