Vers klub

Fülünket hegyezve ülünk a kis asztal körül,

szívünk-lelkünk kitárva,

s ha belekortyolunk a teánkba,

máris elkövetünk egy szentségtörést,

hisz K. Dorottya olvas fel épp.

 

Saját gondolatait önzetlen osztogatja,

szavait hol felsorakoztatja,

hol összeönti egy kupacba,

majd csettintve, könnyedén – ami az ifjúság sajátja –

mint szobrász a szobrot, versnek megformázza.

 

Ilyen egyszerűen. Neki ez ennyi.

Felrázza vele benső énemet,

ami amúgy is kétellyel teli.

Mitől megy neki ily könnyeden?

Nekem pedig mitől csiga módon, oly öregesen?

 

A válasz egyszerű, ő a fiatal. S míg olvas, azalatt

agysejtjeim száguldoznak, mint gyorsvonat.

Segíts! Találd már meg rá a legjobb kifejezést!

Az, hogy „művészi” ez itt nem elég. S hopp! Itt van

a nyelvemen, nem más ez, mint egy „magasabb röptű értelem”.

 

Saját szavait több mókás fintorral kíséri,

kicsit hadar, mint ki előbb akar a végére elérni,

aztán elhallgat, mosollyal körbenéz.

S bennem – rám nem jellemzően – minden elnémul.

Mi volt ez, mi ez az egész?

 

A kérdések egyre hangosabban teret követelnek,

saját gyűjtötte szókupacából, puzzleként,

hogy tudta összerakni e tiszta verset? Ki csomagolta neki

a hamubasült mellé az istenáldotta tehetséget?

Végre felvillan a fény a gyötört agysejtjeimnek:

 

hisz ezt hívják költészetnek.

 

G. Nagy Éva
Author: G. Nagy Éva

G. Nagy Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Mint tudjuk az életünk útján mindig változunk. Jelenleg ez vagyok én, röviden:"Nagymamaként, mégis teljes vitalitással élem az életem. Erőm a tengerrel mérhető, a jövőbe vetett hitem óceánnyi, szeretetem végtelen. Egy 10 éves Csillagszemű, egy 7 éves Kópé, egy 5 éves Pillangó és egy 2 éves Babszem a szemem fénye. Nyugdíjasként, az életemmel és a világgal kibékülve élem napjaimat, szintén nyugdíjas, - de nem öreg - férjemmel. Lányom, fiam szerető társukkal már befutottak a karrier útján. Messze élnek tőlünk, de a távolság legyőzhető. Nagymamaként 10 éve építgetem én is a magam nagymamai-karrierjét, ami ugye sosem késő. Még csak 5 éve, hogy a Teremtő elkezdett rám felfigyelni, és hogy legyen mivel megajándékozni az unokáimat, küldi a meséket, verseket. Nekem csak le kell írnom."

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Adorján L. Zoé

mégse?

                                                 

Teljes bejegyzés »

A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »