Jutalomcsont

Kis város, kis rendőrőrs, kisbeosztású rendőr, hatalmas Egó.

Családunk többsége nem szimpatizál az Egóval, de ezt semmiért el nem árulnánk neki.

Nyári hőség, punnyadnak a növények, aki teheti vízparton hűsöl. Az utcánk szinte üres.

Kitárva az őrs ajtaja, kapuja. Ilyen melegben még az Egó is legszívesebben szenderegne egyet az ütött-kopott íróasztal mögött. Nem teheti, ügyeletben van.

Unalmában teszeget a szunnyadó akták között, mikor besurran egy huncut kis tacskó a kitárt ajtón. Kedves gombszeme felméri a terepet, majd az íróasztal alatti két lábat veszi célba. Hátsó láb felemel, gyors csurrantás és mint aki tudja, hogy fontos ember volt a célpont, sebesen kitrappol.

Mire az Egó megérzi, hogy valami meleg csurog a cipőjébe, már csak a vidáman trappoló és a farkával tikk-takkoló kutyahátsót látja. Futna utána, de a cuppogó cipő kicsit hátráltatja, no meg a hőség is lelassítja.

Ui.: Az öcsém még aznap délután arc rándulás nélkül hallgatja végig az Egó dühös ígérgetését, hogy csak egyszer kapja a kezébe azt a kis sz@….házit, no meg a gazdáját!

 

Egy hatalmas csülök csont és egy meleg simogatás a buksira. A kicsi tacskó nem érti, ma este miért e bőség. Már rég elfelejtette hol járt kora délután!

Az öcsém nem felejtette el.

G. Nagy Éva
Author: G. Nagy Éva

G. Nagy Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Mint tudjuk az életünk útján mindig változunk. Jelenleg ez vagyok én, röviden:"Nagymamaként, mégis teljes vitalitással élem az életem. Erőm a tengerrel mérhető, a jövőbe vetett hitem óceánnyi, szeretetem végtelen. Egy 10 éves Csillagszemű, egy 7 éves Kópé, egy 5 éves Pillangó és egy 2 éves Babszem a szemem fénye. Nyugdíjasként, az életemmel és a világgal kibékülve élem napjaimat, szintén nyugdíjas, - de nem öreg - férjemmel. Lányom, fiam szerető társukkal már befutottak a karrier útján. Messze élnek tőlünk, de a távolság legyőzhető. Nagymamaként 10 éve építgetem én is a magam nagymamai-karrierjét, ami ugye sosem késő. Még csak 5 éve, hogy a Teremtő elkezdett rám felfigyelni, és hogy legyen mivel megajándékozni az unokáimat, küldi a meséket, verseket. Nekem csak le kell írnom."

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Adorján L. Zoé

mégse?

                                                 

Teljes bejegyzés »

A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »