Megváltó szerelem

A tenger morajlását talán meg se hallotta,

egyedül ült a parti homokon szemlesütve,

míg mások pancsoltak, napoztak, vígan zajongtak,

ő el volt mélyen  gondolataiba merülve.

 

Lehevert közelében egy kishölgy a napágyra,

látszólag a szomszédját figyelembe se véve,

a férfi fejét megemelte mozdulatára,

pillantást vetett a nem igazán ritka lényre.

 

Elmélkedését tovább fonta egyre mélyebbre,

néha-néha szemét a nő magára vonzotta,

tekintetét is gyakorta rajta felejtette,

elméjét még az eredeti téma rontotta.

 

Olyan volt, mintha valahonnan ismerte volna,

igaz, arcát csak egy villanásnyira láthatta.

Otthonra is a képzetében maradt a nyoma,

úgy vélte, talán a felhők közt szárnyra is kapna.

 

Másnap már pirkadatkor igyekezett a partra,

nem értette mi hajtja ilyen erővel oda,

hátra sem nézve érezte, a nő jön a strandra,

ma már a benne mocorgó érzés villanyozta.

 

Most a fejét felemelve, hosszan nézegette,

derű ülte meg a lelkét, könnyedséget érzett.

A fagy elolvadt, a vonzalom költözött bele,

maga se értette mi ez a furcsa igézet.

 

A már vonzó hölgy a számára most tükröt tartott,

rájött, hogy életéből a szerelem hiányzik.

Ez viruló lelkében egyértelműen hangzott,

szívében máris a különleges vágy virágzik.

 

Nem számít, Ő mit gondol a világ dolgairól,

nem fontos az, milyen az eredeti családja,

nem érzékel az összebogozott álmaiból,

csak azt tudja, belőle ered energiája.

 

Sejtelmes elragadtatással nézett a nőre,

saját istennőjét felfedezve látta benne,

a szerelem megváltoztatta örök időre,

olyan volt, mintha a lelkük egybe lenne kelve.

 

Saját magára is alighogy rá tud ismerni,

ilyen hihetetlen váltás eddig még nem érte,

ténylegesen félt feltétel nélkül még szeretni,

a különös érzést folyton folyvást felidézte.

 

Meglepetésszerű szerelem felrobbanása,

a szakadt, töredék lelkeket egyesítette.

Így magukat érezték kellő otthonosságban,

a valóra váló örömmámor közepette.

 

Tovább már nem is tudnának egymás nélkül élni,

érzik, hogy  legjobb a másik közelében lenni,

sosem akarnak párjuk nélkül vágyakba lépni,

csak együtt egymásért csúcs-boldogságban jót tenni.

 

Nincs fontosabb a végtelen szerelemnél semmi,

ketten lehet csak az újjászületést elérni.

E titokban bízva, kinyílottan kell szeretni,

a családban tovább adni, mintaként megélni.

 

Összefonódva együtt hallgatják a víz hangját,

azonos az érzés, megtörtént beteljesülés.

Oltalom, szerelem adja mámor birodalmát,

árad a belső napsütésben is a tündöklés.