Tükördarabok (1.)
A földön ült és szipogott. Arcán szétfolyt smink, izzadság és könny. Körötte, s tán az ölében is a nagytükör éles darabjai. Körülveszi egy idegen öltöző zsúfolt árnya, melyet kiürített a tapintat és az együttérzés. Most ne is jöjjön ide senki! Az ember ilyenkor csak önmagát képes vigasztalni, ha van elég ereje.
Reggel még a győzelem mámora indította útnak. Jól aludt, mert felkészült. Legalábbis ezt mondták, és Anna elhitte. Az elmúlt hetekben a napi több óra gyakorlás során a szandál pántja többször véresre vágta a lábfejét. Eleinte fájt, de megszokta. A cél: a győzelem. Nem a második hely, az már nem elég!
– Az utóbbi hónapokban rengeteget fejlődött – hallotta edzői suttogását többször is. Ez a mondat most is ott lüktet valahol a halántékában. Kisgyermekkora óta erre várt: a nagy versenyre. Arra, hogy mindent megmutathat, és hogy ma legtitkosabb vágyai érnek meg. Eszébe jutott az a kis fodros rózsaszín ruha, melyet édesanyjával közösen választottak, és amelyben igazán boldog volt… Az első táncfellépés…. Már akkor érezte, hogy a tánc életre szóló szerelem. Aztán az első verseny. Hogy bámulta a felnőtteket! Megfogadta, hogy egyszer majd ő…! És most itt ül a nagytükör éles darabjai között.
Balázs jó partner. Nem szoktak veszekedni, szeretnek együtt táncolni. Van közös kedvenc daluk is. Nem nehéz őt szeretni, a mosoly mindkettejük részéről őszinte. Nem is hibáztatja Őt. Meg sem fordul a fejében. Mindent megtett. Nem rajta múlt.
Felvett egy darab tükörcserepet, s arrébb dobta. Ki kell majd fizetni. Kit érdekel! Ma ennél több is összetört. 25 éves. Úgy tervezte, most nyer, aztán tanítani fog. De így befejezni?
A félhomályban meg-megcsillant egy-két kisebb üvegszilánk. A keserűség marta a szívét. Ilyenkor az ember nem lát mást, csak azt érzi, hogy nem lehet visszapörgetni az időt. Azokra a percekre már minek is gondolni, melyek csak áltatták!
Az öltöző néhány perce, bár lehet, van az egy jó félórája is még beszélgetéstől volt hangos. Mert vannak lányok, akiknek pont elég a szép ruha, a csillogás, ők nem vágynak arra, hogy nyerjenek, beletörődtek a sorozatos sokadik helyezésbe. Anna csak állt a tükör előtt, összeomolva, hajkeféjével a kezében. Kibontott kontya kócos volt és fájt, ahogy a lakkos hajat próbálta megszelídíteni. Többen is megijedtek, amint a hajkefét tiszta erőből a tükörhöz vágta. Meg is sérülhetett volna bárki, ő maga is. De a szomorú ember nem tud a következményekre gondolni.
Most itt ül, már könnyezni sem tud. Kiégett, kihűlt benne a szenvedély.
Kezébe vett egy helyes tükördarabot és felvágta az ereit. Nem élte túl.
Author: Sas Éva
Sas Évának hívnak. Egy békés megyei kisvárosban dolgozom pedagógusként. Családcentrikus ember vagyok, feltölt, ha a szeretteimmel lehetek. Azt hiszem, van egy pici érzékem az íráshoz. Többször vezettem már kreatív írás csoportot, egészen jókat írtunk a tanítványaimmal. Leginkább novellákat szeretek olvasni, de talán verseket írni jobban tudok. Szorgalmas embernek tartom magam, sokat dolgozom, munkámban igyekszem megtalálni a változatosságot, de emellett is sok minden érdekel. Szeretem a jó zenét, a színházat, az értékes könyveket, és szívesen gyémánt kirakózom, kutyázok, olvasok és tanulok.
