Flamenco

Csönd lapul meg a szoba minden zig- zugában.

A poros feszültséget kirázták már a takarók részeiből.

Egy pillanatnyi sötétség,

És újra fényforrás felé tartva a tekintetem, elkapja a tétova napsugárzást.

Még érzem az ujjaim között a meleg kezed,

De már csak fagyott csend tapad a bőrömhöz.

Zongorajáték zavarja fel a lecsillapodott kedélyeket,

A billentyűkön végig szalad az éjfél.

És újra a mellkasomon érzem a hűvös leheleted.

Szakadó eső próbálja betörni az ablakot, hogy szanaszét szaladjanak a pocsolyák között.

Egy újabb átnéző pillantás rajtam keresztül,

És földbe fagyott lábakkal feléd tekintek,

Majd lesütött szemekkel nézem a feltört csupasz lábakat.

Már nem a vad pianínó tombol a fülemben,

Távolról jövő basszus lüktet a levegő atomjai között.

Már minden porcikám megdermedt,

Mással beszélgetsz,

Én is.

Mégis, mintha minden szavad nekem intéznéd,

Egyenesen a féltékenységtől csillogó kék szempárba.

És újra megolvad a távolság közöttünk.

Két leselkedő szempár flamencoja.

Nagy Sára Kata
Author: Nagy Sára Kata

Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »