Fehér folyosón, zöld ajtók sora
Csoszogó csempék tükrében
Sápadó arc alatti remélők.
Ajtó nyílásakor felpattanó szemöldök,
Csüggedő sóhaj, várni kell, verje meg az ördög.
Félnek s mesebeli matrónák gyűrűjében kémlelik a távolt.
Izzadó homlokok mögötti gondolatfoszlányok.
Mennyien még és hol borulnak le végleg megtépázott elmék?
Közel ér a mutató, határozott intés, nyílik a mező,
száraz kórók zizzennek szerteszét.
Kiválasztott támad fel, reccsenő moraj kíséri megváltó zöld kapuig.
Kacagó hang, igenlő simogatással indít következő lelket útjára.
Ma nekem is sikerül, bár sorsom ajtó nélkül is várni.
Emelem fejem, emberként fogadni kéklő intelmem.
Elkéstél, megint, így az ítélet. Várj tovább, fordul kereked.
Nem lehet szemedbe néznem ma sem, gyönyörű Istenem!
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
