Egy vagyok

Nem tudom, ki vagy, de olvasol,

így tehát egy nyelvet beszélünk,

mindegy, hogy itt vagyunk vagy máshol,

együtt lépünk, együtt lélegzünk.

Amikor olvasod mondatom

és mélyedben megérint magja,

mindegy, hogy ugyanúgy gondolom

vagy szeszély volt írása napja.

Nem érzek mindig mindenben úgy,

ahogy írtam, gondoltam egyszer.

Az eltelt idő lelkembe fúr,

de vállalom a váltást ésszel.

Mert én magam vagyok mondatom:

félig lezárt, félig nyílt eszme,

s pontosan tudom, ha olvasom,

mi volt a világ s mi lehetne.

Mi lehetne s mi lesz a világ…

A senkiknek nem írok verset.

A senkikért nyögök egy imát,

a senki ember tucat szerzet.

Én egy vagyok az egyek közül,

istentelen, ismételetlen,

ismerős, ki a szépnek örül

s barátom, neked ismeretlen.

Gergely István
Author: Gergely István

Debrecenben születtem 1965-ben. A város elit iskoláiban pallérozódtam, de nem pallér, hanem orvos lettem 1990-ben. Bár lehettem volna oktató, maradhattam volna a Debreceni Orvostudományi Egyetem pályakezdője, az élet langyos hullámai egy vélt(?) volt szerelem szele szárnyán Sopronban vetettek partra. A szomorú, vizes síkon töltött idő után, a semmi ága előtt reteszelt kapum megnyitotta Ő. Apa lettem s fordult a világ, megszülettek az első versek, felindulásból, az ömlő szavak őszinteségével, egyenetlenségével. Első gyermekem születés óta írok. Eleinte ösztönből, utóbb már megfontoltan. Világossá vált, hogy a verselés képessége nem öröktől fogva van és nem végtelen, hanem ha már a sors világra segítette, ugyanúgy kell gondozni, nevelni, fejleszteni, mint valóságos gyermekeinket. És ugyanúgy, ahogy a gyermekek nevelése is megváltoztat, csiszol, jobbá tesz, jobbá tesznek a versek is. Weboldalam: https://www.gergelyistvanversei.hu/

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Mészáros Csaba

A csend maradánya

Kimentem az erdőig. Zajt vittem magammal. Telefonfény derengett, élettelen árnyalattal. A fák nem szóltak hozzám, úgy ítélték, még avatatlan, mint akik mindent tudnak, csak álltak

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Háromsoros idő (haikuk)

éveket lassít tétován a pillanat – örök jelenben * pillanatcseppek életfolyót táplálnak – benne sors úszik * halk elmúlásban bánat már ne kísérjen – örök

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A toll súlya

Nem könnyű tárgy a toll a kézben, bár annak látszik odafent. Súlyát nem a tinta hordozza, hanem mit a leírt gondolat megüzent. Mert aki egyszer

Teljes bejegyzés »

Eljön egyszer Vivaldi tavasza

  Azt mondják, szomorúsággal óvatosan, Pedig mindenki kelt már fel bánatosan. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymásnak, Hidd el! Szomorú gondolatok elszállnak.   Hiába él,

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Konzervdobozban találtam az eget

Rozsdás doboz hevert, a part menti sárban. Esővíz gyűlt bele, egy régi zivatarban. Lehajoltam hozzá, az ég nézett vissza. Felhők úsztak benne, mind patyolat tiszta.

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Második élet

A műhelyben porosan, egy konzervdoboz árválkodott. Rozsdája barnán pergett, fémes fénye halványodott. Szemétként iratkozott fel a listára, úgy tűnt sorsa beteljesedett. De egy kéz felemelte

Teljes bejegyzés »