Az apokalipszis árnyékában

Az apokalipszis árnyékában

A természet nagyon megrázta magát
Az évszakváltás, mi volt évszázadokon át
Valamiért nagyon megmakacsolta magát
Mikor kérdőre vonjuk,behúzza fülét,farkát

Árvizek, földrengések, vulkáni kitörések
Mintha fittyet hánynának a világégések
Megindult az egész Föld felmemlegedése
Felvillant a föld sarkai eltűnésének rémképe

Az ember belső világában fordított a helyzet
A szíve kemény lett, szelleme elkényelmesedett
Nem hallgat már az ókori bölcsek okos szavára
Az önzés, a képmutatás lett egyetlen bálványa

Máglyára vetette a Bibliát,János Apostol jóslatát
Összemosta a nemzetek múltját, sajátosságát
A demokráciát mímelve, a hatalmat elorozta
A biológiai, s erkölcsi törvényeket bemocskolta

A földi megváltás a jóság képében tettszeleg
Gondolkodása, az erőszak szintjén megreked
Aki másként látja a világot száműzötté válik
Megbélyegzettként, a lét peremén tanyázik

A tömjént, a mirhát otthagyja a szegényeknek
A felhalmozott arannyal köszönhet a busás életnek
Végül magát ültetné a megváltó Krisztus trónjára
Csak egy apokalipszis az mi a mélységbe lerántja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uralom!?

A pozíció muníció, vagy uralom? Magától kérdi: így adom magam, vagy eltakarom? Vonzóvá tesz a hatalom? A rang, mint egy dió kemény burka, értékes magját

Teljes bejegyzés »

Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »