MANSFELD /56 ötvenedik évfordulójára/
Nézem a budai hegyeket a szeptemberi verőfényen át
Ásítanak a ráncosodó lombkoronák
S görcsösen kapaszkodnak az élethez
Sápadtságuk, s sárgulásuk már csupán csak halotti mez
Hol volt, hol nem volt, – valahol a Balkán kapujában –
Az értelem, s az érzelem keserű magányában
Rigolyás évszázadok szürke árnyékában
Évszázados szabadság-álmokat kergetve
Egy nép felkelt a zsarnokság ellen
Fegyverrel kezében, mert a szabadságot úgy szerette
Napja hamar lehanyatlott, mert rútul elárulták
Ezért csak pár napig tartott a csoda
S mindent beborított az emberi vér szaga
A túlerővel szemben magára maradott lett
Kegyetlen megtorlás követte, ez lett a nemzeti exodus oka.
Repültek az ütlegek, s feszültek a kötelek
A beazonosítottakkal megteltek a patkány rágta börtöntermek
Testükön a vörös csillag véres lenyomatot hagyott
Aki állva maradt újabb, s újabb ütlegeket kapott.
Gyermeklábnyomok a békésnek indult éjszakában
S kopogni kezdtek az AVH-s csizmák a fekete volgák árnyékában
Hol vannak a fegyverek?
Gyorsan, gyorsan emberek: nevek, nevek, nevek!
Így került a képbe szegény Mansfeld gyerek
Az önfeláldozás, s a bátor helytállás
Rangon aluli a modern kor emberének
Szennyes – mocskos századunk nem kedvezett Mansfeld Péter jellemének
A vérbírók habzó szájjal mondták ki a verdiktet
Te nemzetem a ráolvasott nemzetárulást oly sokáig elhitted
A gyermekgyilkosság az egész magyarság fejére szállt
Ezért jelenkori történelmünk a mai napig megátkozottá vált.
A félszázados évforduló hajnalán
Egy szikrázó csillag hozott fényt az elszürkült életünkbe
Hogy korunk bűneit lemossa
S megtörtént életáldozatával a szentek sorát gyarapítsa
A Holokauszt bűnbocsánatáért felkiált az égbe
Mint rózsafüzérszemek, minden csepp kiontott vére
Az utca másik oldalán az ország első embere
Ocsmány – káromló szavakkal fűszerezve a hazugságot az oltárra emelte
Micsoda időket élünk
Ezért folyton folyvást csak félünk
Mansfeld Péter életszentségét megélnünk
Követni bátor helytállását
Ellenfeleinkkel véleményt cserélnünk
Mert mindent átitat a „magasabb szempontból” fétise
S mert másként gondolkodókra lecsap a hatalom kérlelhetetlensége
Mansfeld Péter: hiába lettél a helytállás jelképe
Lassan feledésbe merül önfeláldozásod emléke.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: