Akik csak igével táplálkoznak.
Szilveszter éjjele után csupán szeméthegyek az utcán
S pár imbolygó szánalmas alak hótaposta ákom-bákoma
Álmos villamosok ürességtől viszhangzó jégvirágos ablaka
Mult emlékeivel álmodó omladozó házsorok graffitival szenvedő fala
A holnaptól rettegő fagyhalálra itélt hajléktalanok eltévedt sóhaja
Magárahagyott világunk katarzist sejtető szomoru viziója
Reggeli hirek: hogy mulatott a szilveszterbe öltözött világ
Sült malachegyek ,pezsgőben fuldokló emberek
S hirtelen vált a médiabáb:hol gyilkoltak, s hol szólnak ismét a fegyverek
A Pápa intő szava: sorakoznak a jéghegyek
Csak keringnek az éterben, nem hangolnak rá az emberi érzékszervek
Egyre reménytelenebbé válnak a teremtő által alkotott tervek
Egy eltaposott az éterben mellékvágányra kényszeritett rádió
Helyet adva szerény megszólalásra egy szerzetes papnak
Hogy aki nyitott füllel jár, s emberi hangot keresve örül a napnak
Két tucat lelkipásztor éhségsztrájkjáról hallhatnak
Tullépve vállalásuk: a lelkek gondozását,,a test gyógyitásáért is szenvedéssel áldoznak
Napi aprószentek születnek
Nem halhat meg a remény
Lehet a tél hosszu és lehet igen kemény
Tovább taposhatják szegény nemzetünk
Csak el ne veszitsük ősi magyar hitünk.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
