Apróságok

Apróságok.

Hol volt, hol nem volt
Három kicsi manó
S szerencse csillagzatom alatt
Mélyen a szivembe hatolt.

Mint a kicsi angyalok
Főm fölötti szinten alszanak
Hajnali kakaskukorékolásig
Szép nyugodtan alhatok.

A pufóka manó ébreszt
Keze-lába jár a légben
Baba nyelven magyarázza
Ez a nap is megint szép lesz

A legnagyobb: Panka manó
Mint a kerti fülemüle
Betöltve az egész lakást
Mosoly arcából ömlik a szó

Benyus manó a megfontolt
Szorongatva kis maciját
Utja a konyhába vezet
Sovány reggelijétől megorrolt.

A hangzavar egyre csak nő
Fejem kapkodhatom ide-oda
Mitől bolydult fel a manórend
Mert betöltetlen az asztalfő

Kati mama karja lendül
A nagyobbak csüngnek rajta
Hangja elnémiti a zajt
S a kicsi manó ölébe perdül

Egy darázs a szobába reppen
Csak zümmögése lett hallható
Három szempár tapad rája
A három kicsi manó ugy megszeppen

A nagyapa végre feladathoz jutott
Ügyetlenül csapkod jobbra is meg balra
S a hirtelen támadt csend nevetésbe torkollt
Mert része a házimunkából csak ennyire futott.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A REJTEKZSEB

Kelekótya, felelőtlen alak vagyok és semmit sem lehet rám bízni. Ez a tömör jellemrajz minden bizonnyal helytálló, mert a feleségem mondta, ráadásul nem is először

Teljes bejegyzés »

Hőségben

Hőségben    Suttogó levelek üzennek nekem, ölelj meg engem, s hunyd le most szemed Érzed már te is, hogy az élet szép? Áramlik lelkembe millió

Teljes bejegyzés »

Hirdetés.

Hirdetés. Írta: Egyed-Husti Boglárka. A szél úgy fújt, hogy azt hittem kifúj a kabátomból. Az esernyőmet otthon felejtettem, pedig látszott az égen, hogy mindjárt esni

Teljes bejegyzés »

Az ellopott idő.

Az ellopott idő. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Hopp, elvesztem-kiáltott fel karórám, mikor lecsúszott a zsebembe. Nini ez egy új világ, gyerünk rohanás. Ne rohanj már

Teljes bejegyzés »

Vakon.

Vakon. Írta: Egyed-Husti Boglárka Utazok a semmibe. Mellettem robog el vonat. Vakvágányos síneken menetel az életem. Utazok a semmibe.   Látom a keresztet, megfogom a

Teljes bejegyzés »
Prózák
Szabó-Vincz Dóra

A világ peremén

Magasba tornyosuló szikla csúcsán ülök. A lábam a végtelenbe lóg, a kezem a perem szélét markolja. Elfehérednek az ujjaim a szorításától. Körülöttem minden sötét. Hűvös

Teljes bejegyzés »