Csendes jeges

Csendes jeges

Szikrázó napsütés, havas a táj,

Viking nők, férfiak… fel s alá.

Fújtatnak.. hörögnek, egy szál pendelyben,

Isteneknek készülnek feláldozni a vitézséget.

Tisztás az erdőben, egy székely orotás,

Jurta-lakó félistenek hergelik az ősöket,

Ki bírja legtovább.

Feltörik a jeget, csapkod az alabárd,

Sámán harcos mosolyog, indul az aratás.

Kiált és üdvözöl, a csontig hatoló hideg víz visítva rád röhög..

“Szétszedlek, gyenge vagy, ha idejössz, véged, nem menekülsz! “

Toporog a had, egy jégvirág a Nap felé mutat és elrepül.

Tűz lobog legbelül, mellkas megfeszül.

Lassan nyílik az út, halkan morog a rém,

Jégkirály feszít, ki gyenge, biztos veszít.

Egy öreg indián tétován odaáll,

Nem gondolta volna még tegnap,

Hogy ma újra egy csata vár.

Megérzi a szellemek ősi füstjelét, talán

Ez lesz az utolsó, mégis odapenderül.

Mozdul a régi tűzzel, csatakiáltással, testén harci színekkel,

Szembeszáll a sorssal, esztelen lénnyel..

Szemében az őrület, várja a dicső halált, Hold Vándor nem menekül tovább.

Talán ez az a jó nap, melyre régóta várt.

Megdicsőülve átkelni túlvilági mezsgyén,

Viking harcosokkal elhagyni a reményt.

Ordító medve szakadt ki kebléből,

Érdes jégcsapok hulltak ki szeméből.

Odalép, de ez már nem is ő..

Hiszen szívében egy ősi kántálással, Geronimo főnököt hívja segítségül.

Miközben elmerül, ezer dárda szabja, bárd hasítja húsát,

Fejében érzi a balta súlyát..

Kirobban a vízből, dalol a lelke,

Ifjú lett újra, erős, legyőzhetetlen!

Szíve kiszakad, útra kel a széllel,

Szerelmét keresi a végtelen emlékében.

Legyőzte a halált, dicső a többi hőssel,

Vikingek közt lett hirtelen .. egy, egy a székely néppel.

Nagy Medve törzsfőnök keblére öleli, mutat az erdőre, szavait leteszi.

“Tettedet figyelte, minden ősi szempár. Halld meg a csendben, a vadon csak rád vár.

Üdv itthon testvér, pihentesd karod hát. “

Csend csend hátán, madár dalol árván,

Szél fújja szét hópihe magányos útját.

Jurta kiürült, hajón a vitézek,

Mosolyogva lépnek át regék, mondák névtelen arc könyvébe.

 

 

2023.02.11      Horváth Attila

Horváth Attila
Author: Horváth Attila

Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Magyar hazánk

   Magyar hazánk   Az ékes Magyarhon büszkén őrzi a múlt csodáit.   A haza mindenkor. Ezt vésd kőbe! Mert ő érted él.   Egy

Teljes bejegyzés »

Az én hazám

  Az én hazám   Egy porszem a magyar haza földjén nekem a minden.   A magyar szép honban az évszakok varázsa hódít.   A

Teljes bejegyzés »

Kovács Gergely: A kert

      Bármit mondhatott volna utolsó szavaival Bonyhádi Lajos, nyugalmazott gépészmérnök. Élete utolsó perceiben csak ketten álltak ágya mellett. Felesége néhány évvel korábban hunyt

Teljes bejegyzés »

Pár lépésre a lélektől

Pár lépésre a lélektől   Tudatomba szökik az izgalom, Lassan hozzá indulok; Remeg minden testrészem, Majd elájulok.   Hozzám szól egy hang, Indulj el te

Teljes bejegyzés »

Éjszakai bagoly

Éjszakai bagoly lettem.  Egyedül, itt ülök szobámban,   szótlan.   Künn kuvikol a sötét éjszaka.  Már rég elmúlt éjfél,  de itt bent a fény ég még.  Fáradhatatlanul írok.  Megállni, pihenni nem tudok.  Egyre

Teljes bejegyzés »

Egy hét Alpulluban

Az égszínkék tavaszi égbolton fehér barika felhők sokasága legelészett. Lassan ketté oszlottak és előtűnt egy keskeny sáv a partok között. Milyen lélegzetelállítóan szépet teremtett a

Teljes bejegyzés »