Ha úgy élünk, mint a fa

Ha úgy élünk, mint a fa…

Ha úgy élünk, mint a fa
Hajlunk jobbra is meg balra
Követjük a szél járását
Teljesítjük kívánságát.
Ha nem tetszik a gyümölcsünk
Elpusztítják a termésünk
Majd kábító párlatot csinálnak belőle
Hogy a másként gondolkodót megölje
A haragosok vihart zúdítanak rájuk
Amit megsínyli lombkoronájuk
Igy lecsupaszítják vágyaink
Ha túlfeszül a mérgük
Favágók lesznek a végzetünk
Ha mégis megenyhül szívük
Elégve ontják velünk melegük
Ha erkölcseit megőrizte
Talán faházikó lehet belőle
Úgy éljünk inkább mint a szikla
Mely kimozdíthatatlan, s erkölcse tiszta
Ellenáll a zord viharoknak
Jelleme megingathatatlan
Visszhangot nem ad a hamis szavaknak
Örök mementóként a természet ura
A bölcsességnek, jóságnak zuga
Erőt sugároz mindhalálig
Krisztus modta: Péter legyél szikla
Mikor egyházát megalkotta
Ezért mi is Őt kövessük
Isten szavát el ne felejtsük
Sziklára építsük jelenünk
Akkor megalahozhatjuk jövőnk
S úgy is éljünk, mint a szikla
Mit a gonosz lerombolni nem tudja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Törékeny

A halál szele megsimított. Bekúszott a kulcslyukon. Szele apró nyomott hagyott. Lelkem egyik leghátsó Szobájában, egy apró polcon. Kinyitott egy ablakot, Melyen kihajolok, És a

Teljes bejegyzés »

Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »