Ha lesz, aki engedi,
és szavamat nem felejti,
elmondom újra, hogy megmaradjon,
a hang örökre el ne hagyjon.
Bújon agysejtek közé bolyongva,
a Nagy Testvér elől titokba.
Ne tudja senki, csak Te,
Te is csak félve, remegve,
nehogy valaki meglelje,
s gúnyosan kacagva elvegye.
Te is csak hazudva, tagadva,
mások elől elhallgatva.
Éjjel sötétbe megkeresve,
árnyékos öledbe dédelgetve,
hogy Te is egy vagy, az Egyetlen,
porszem Isten gépezetében.
A bolyban egy pici hangya,
mely ha kell, a működést megakasztja
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
