Lectori salutem!

Tehát üdvözlök mindenkit, jószándékú olvasókat és érdeklődőket! Mivel új vagyok, legalábbis itt, nem sokan tudhatnak sokat rólam. Talán akik a pályázaton megjelent verseimet látták… Ezért, jó ha most megmondom, igazából nem vagyok költő. Prózaíró vagyok már valami tíz éve, és a versírás jó ideig valamiféle melléktermék volt. Olyan történetekben, amelyekben egy képzeletbeli költőt szerepeltettem. Mivel pedig egy költő attól költő, hogy verseket szokott írni, hát én kellett a szereplőm helyett megírjam a verseket is. Később aztán rászoktam, mint kamasz a dohányzásra.

Így történt, hogy az eddigi látogatott pályázatra is verseket küldtem. Persze, mert a próza hosszú volt, sehogy se fért bele tisztességesen a megszabott keretbe. Prokrusztészt sem akartam éppen utánozni. A csonkításban.

Ezentúl tehát itt, ezen a felületen is felváltva fogok feltenni verset és/vagy prózát. Az utóbbi alighanem hosszú lesz és részletekben jelenik majd meg. De egyelőre legyen inkább egy vers! Tehát, csapjunk a lovak közé! (Nem a lecsóba, mint mondani szokták mostanában, azt meghagyom azoknak, akik szeretnek piszkos ruhában járni!)

Királyi sors

Mert Jancsikából mindig kiskirály lesz.

Erre képesíti érző gyermekkora,

melyre tudatlansága még egy lapáttal rátesz,

így lesz valósággá Parszifál mítosza.

 

Ám aztán nagy király lesz a kiskirályból

s jönnek gondok, lázadók, ellenségesek.

És amit elképzelt rég az országáról,

már látja, porrá, hamuvá szétesett.

 

Megvénül lassan, ritkán röviden szól,

oly bölcsességet mit nem értenek, ha mond.

Végül pedig letaszítják trónjáról,

és elfoglalja azt az udvari bolond.

 

Mindig így volt ez, mióta ember él.

Nagyság után kisebb következett,

Szorgalmas után az aki henyél,

s végén a csörgős sipka csengetett.

 

Marosvásárhely, 2023. szeptember 19.

 

Remélem, hogy jól szórakozunk majd együtt!

T. Igor Csaba
Author: T. Igor Csaba

1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Éjszakai bagoly

Éjszakai bagoly lettem.  Egyedül, itt ülök szobámban,   szótlan.   Künn kuvikol a sötét éjszaka.  Már rég elmúlt éjfél,  de itt bent a fény ég még.  Fáradhatatlanul írok.  Megállni, pihenni nem tudok.  Egyre

Teljes bejegyzés »

Egy hét Alpulluban

Az égszínkék tavaszi égbolton fehér barika felhők sokasága legelészett. Lassan ketté oszlottak és előtűnt egy keskeny sáv a partok között. Milyen lélegzetelállítóan szépet teremtett a

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

A szabály az szabály!

Végre eljött a tavasz! A fagyos márciusi napok után szokatlanul meleg április köszöntött be. A természet ébredni látszott téli álmából. Egyre gyakrabban és hosszabban sütött

Teljes bejegyzés »

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban

Fecskelogika az (el)tűnő tavaszban március A paneltömb szikáran magasodott a játszótér fölé, mint egy mereven sötét takaró, amit valaki a lélegző világra terített. A napfény

Teljes bejegyzés »
Prózák
Petes H. László

Képzelt égi traccs

részlet.   Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam

Teljes bejegyzés »

CICUSKÁMHOZ ( munkaváltozat ) Ezüstszürke bársony bundád fogta meg először szívem hatalmas két gombszemedbe később engedtél csak néznem azt hiszem hogy megsejtetted nem döntöttem még

Teljes bejegyzés »