Beck Brigitta: Karácsonyra várva
Egy kicsit mintha megállna
Ilyenkor, karácsonyra várva
A rohanó villamos, meg a vonat.
Mintha valaki langymeleg kezével
Megfogná az utat.
Kicsit másképpen kanyarog,
A beton a városok alatt,
És az autók kerekén a barázdák
Sora lassabban forogva szalad
A semmibe tova.
Csizmás lábak sietnek hidegen,
És a hideg már-már megbocsátható.
Ilyenkor, karácsonyra várva
Egy kis fény ragyog rá a tájra,
Mint egy kis szerető figyelem,
Mint hóból szőtt gyapjú takaró.
A villamos síneken,
Fém lábakon menetel a tél.
Talán egyszer hazaér.
A házak felé füstöt lehel
A szeretet langyos lángja,
És a háztetőket szürkén,
Melegen magába zárja.
Csend van, és nyár-ízű a csend,
Csak a villamos vas szíve,
Mintha verne, kalapálna
Hangosan bele
A nem létező nyárba.
És megáll a nyár, a tél,
Ilyenkor, karácsonyra várva.
Csendes minden lárma,
Csendet szitál a tájra
Az égen át egy angyal.
Minden fagyott, minden él,
Csillagokból áll az ég szitája,
S hull a csend némán a világra
S szinte felmelegszik tőle már a tél.
2023. 11. 08.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
