Elhitetted velem,
Hogy Te igenis más vagy,
Hogy beléd érdemes szeretni.
Most mégis itt fekszem az ágyban,
És csak várom,
Hogy vajon te is csak egy rosszul behatárolt lidérc vagy-e,
Egy lassan elhaló lehelet,
Akit én alkottam magamnak
Vagy a valóság utolsó morzsája.
Féltelek megszeretni,
Te mégis minden erőddel azon voltál,
Hogy megmutasd
Létezik a tündérmese a földön is,
Most mégis eltűntél,
Magamra hagytál a hidegben.
Szállingózik a hó,
Magamra tárom a jégdarás üvegablakot
És mélyen magamba szívom a hideg-hószöszöket.
Minden egyes hörgőm havazik,
Szavakat szitálok a képzeletemből.
Te is csak egy túlcsordult jeges érzelem-pocsolya vagy,
Azt hittem valami szépet alkottam,
De rajtad nem lehet korcsolyázni.
Beszakadtam.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!