Uj élet sarjad

Új élet sarjad

 

Lám, új élet sarjad a búzamezőn,

apró magokból utat tör a remény.

Tavasszal fű sarjad dús legelőn,

áradó patakon vidáman csillan a fény,

reméljük, az aszály se lesz túl kemény,

 

Éltető eső tavasszal öntözi rétünk,

búzamezőn kalász szárba szökken.

Vadvirág nyílik ott ahová lépünk,

fejünk fölé egy pacsirta röppen,

boldog dala közben kis szárnya rebben.

 

Hirdeti: búzánk most majd bőven terem,

mindennapi kenyerünk igy megadatik.

Zöldséggel, gyümölcscsel lesz telve a verem,

fáradt vándor s a családunk jól lakhatik,

s gondunk elszállhat egy új tavaszig.

 

Hálát mondok teremtőnk most teneked,

erdőn gombáért, fán gyümölcsért, a búzaszemért

Hálát, mert mindig jól kormányoztad az életemet,

Szerető páromért, szép gyermekért, otthonomért,

azért, hogy tanításod mindig a szívemig ért.

 

 

 

 

 

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

Előszó Az utolsó tanév nemcsak egy év vége, hanem egy új kezdet is. Bence számára ez az év tele lesz barátsággal, változással, emlékekkel és búcsúkkal.

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A telefonhívás 23:59-kor

Előszó Vannak hívások, amelyeket jobb lenne nem felvenni. De mi történik, ha a vonal másik végén nem egy idegen vár, hanem valaki, aki pontosan tudja,

Teljes bejegyzés »

Veled lélegzem

Edit Szabó : Veled lélegzem ” Ki mondja meg, mit ád az ég ?” Szívem rejtekében vajon mi fér ? Volt benne bánkódás, gyűlölet, mikortól

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A fa, amely emlékezett

Előszó Vannak helyek, amelyekről azt hisszük, mindent elfelejtenek. Pedig talán vannak dolgok, amelyekre még az idő sem képes. Egy név a fa törzsén. Egy régi

Teljes bejegyzés »