Egyszer, ha öreg leszek
naphosszat csak kötögetek.
Korán kelek, boltba indulok,
reggelire friss péksütit hozok.
Egész nap másra nem is vágyom,
délig az ebédhordót várom.
A délután nyugalmasan telik,
macskástól tv előtt szunyókálok estig.
Így telnek a lassú hétköznapok,
s közben a hétvégére gondolok.
Szombaton aztán zsivalyra ébred a ház,
jön a család, gyerekek, unoka száz.
Az asztalra lakomát varázsolok,
szüntelenül lótok-futok.
Majd kiugrik öreg szívem:
Istenem, hogy ezt mennyire szeretem!
Aztán, ahogy csend lesz estére,
mégis csak örülök, hogy vége.
Félálomban párnáim közé bújok,
s reggelig magamnak fiatalságot álmodok.
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Egy válasz
Nagyon tetszik a vers. A záró sorok különösen. 🙂