Uj élet sarjad

Új élet sarjad

 

Lám, új élet sarjad a búzamezőn,

apró magokból utat tör a remény.

Tavasszal fű sarjad dús legelőn,

áradó patakon vidáman csillan a fény,

reméljük, az aszály se lesz túl kemény,

 

Éltető eső tavasszal öntözi rétünk,

búzamezőn kalász szárba szökken.

Vadvirág nyílik ott ahová lépünk,

fejünk fölé egy pacsirta röppen,

boldog dala közben kis szárnya rebben.

 

Hirdeti: búzánk most majd bőven terem,

mindennapi kenyerünk igy megadatik.

Zöldséggel, gyümölcscsel lesz telve a verem,

fáradt vándor s a családunk jól lakhatik,

s gondunk elszállhat egy új tavaszig.

 

Hálát mondok teremtőnk most teneked,

erdőn gombáért, fán gyümölcsért, a búzaszemért

Hálát, mert mindig jól kormányoztad az életemet,

Szerető páromért, szép gyermekért, otthonomért,

azért, hogy tanításod mindig a szívemig ért.

 

 

 

 

 

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A természet ölelésében

A természet ölelésében   Mikor hajnal csillan a hegyek peremén, a szél halk dalával végigsuhan felém, a rétek ölén még harmat álmodik, s bennem a

Teljes bejegyzés »

Mondd, mire vársz?

 Mondd csak, mire vársz még?  A jövőtől mit remélsz?  Tán még egy újabb nyarat?  De hisz a nyár,   számodra már szép emlék csupán.   Az utolsó nyarad is hűtlenül itt hagyott,   végleg elszállt.  Ma már ezen búslakodni kár.  Azon viszont sírnod kellene, hogy 

Teljes bejegyzés »

Aranyszálak

  Már rosszul kezdődik az egész. Üzen, hogy késik, ami korábban még soha nem fordult elő. De pár perc után befut, egyenesen a munkából jön

Teljes bejegyzés »

Árnyék a felhőkben

    Orson nadrágját porolgatva feltápászkodott és miután szeme hozzászokott a hajnali félhomályhoz, óvatosan körülnézett. Egy temetőben ébredt. A tegnapi lövöldözés után nem csodálkozott volna,

Teljes bejegyzés »

A CSÚCSON

Mielőtt bezárnám kis szobánk ajtaját, még egy utolsó pillantást vetek rá: igaz, az ágyakat nem vetettük be, de az asztalon semmi fontosat nem hagytunk. Végre

Teljes bejegyzés »

Kilakoltatás

– Kinyitni!   Ádám riadtan kapta fel a fejét és kinézett az ablakon. Egy ismeretlen, kékes fekete kabátot viselő férfi állt odakint és határozottan kopogott

Teljes bejegyzés »