Az életünk örök tanítónője

Az életünk örök tanítónője

 

Elérkezett a nagy nap, iskolába kellett menni,

elengedtük hát anyáink szoknyáját, nem volt mit tenni.

 

Vígan léptük át egy ódon kastély kitárt kapuját,

tiszteltük falait és benne a szépséges aulát.

 

Vidáman érkeztünk a díszes, színpompás nagy házba,

szobákban a kiskuckóknak, a világon nem volt párja.

 

Becsöngettek, a sok varázslatos kispad minket várt,

csodálattal hódítottuk meg azt a híres fellegvárt.

 

 Meleget árasztó volt ott a múlt, s a csodás jelen,

vibrált és pulzált ott az egyszer volt, kedves osztályterem,

 

Díszes termekben a falakon, nagy képek bókoltak,

csillogó betűkkel nekünk, az elsősöknek hódoltak.

 

Frissen lakkozott padokban piciny méhek zümmögtek,

dongók, darazsak a kaptáraikban búsan dünnyögtek.

 

Nyílt az ajtó, majd a küszöböt átlépve, ott állt Ő,

mosolyogva toppant be hozzánk Marika tanítónő.

 

Kecses mozdulattal a tanári asztalhoz lépett,

örökké őrizzük azt az el nem múló csodás képet.

 

Olvasott nekünk, s tanított a szép magyar beszédre,

sok perc és óra nem volt hát hiába, hiszen megérte.

 

Bársonyos kezei lapoztak millió tankönyvet,

 ékes hangját és nevét őrzi a mindenség nagykönyve.

 

Hallgattuk hát biztatását, „ megy ez, mint az egyszeregy”,

átéltük intelmeit, a tudás már érdemjegyre ment.

 

Hangja így szólt hozzánk, „úgy megy, mint a karikacsapás,

írjatok mindig helyesen csak úgy nyertek dicső csatát”.

 

Gyakran mondta, „tanuljatok szorgalmasan gyerekek,

a tudás könyvébe csak így írhatjátok be nevetek”.

 

Örökké gurul egyszeregyek csodás karikája,

drága tanítónő, Ön az életünk TÓTH MARIKÁJA.

 

A világ közepén egy védtelen tablókép villog,

fekete, s fehér, de a végtelenben színesen csillog.

 

                                                          Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »