Volt egyszer egy…

Volt egyszer egy…

 

Volt egyszer,

Egy olyan lány;

Kire, ha vetettem szemem,

Csak akkor volt vidám.

 

Várt is reám,

Ki tudja, hogy miért;

Írtam is neki szépen,

A mindent, a semmiért.

 

Teleírt lapok,

Csúnyán írva, verssel;

Az ő asztala helyett,

Szekrényemben terül el.

 

Notesz, versek,

Szebbnél szebb gondolatok;

Meg is írtam szinte mindent,

Csak épp arra ne gondoljatok.

 

Közel negyven vers,

S mind szinte olvasatlan;

Neked is egyre többet írok,

Leszek is még miatta bajban.

 

Én már nem számolom régóta,

S ami jön, azt vetém papírra;

Sem fejem, sem szívem nem fáj már,

Régóta miatta.

 

Az érzés az enyém,

Amelyet te keltettél életre;

Minden el van ásva egy helyen,

Jobb így, mint égetve…

 

Te is reá kezdesz hasonlítani,

Hirtelen jöttél, és felkavartál;

Én mindent megadtam volna neked is,

De mégsem engem akartál.

 

El is telt néhány év,

De ő már nem is tudta ki vagyok én;

Még van bennem erő azt mondani,

Hogy légy az enyém.

 

Az idő telik,

De a kép halványul;

Az egyike vagy azoknak,

Kinek keze a pokolig is lenyúl.

 

Lenyúl azért,

Hogy engem mentsen ki onnan;

Mindenütt tűz, és fájdalom,

Megkértem, hogy a havat hordjam.

 

Néha elképzelem,

Milyen lehet odafent a világ;

Nem tudom mit hibáztam…

Tán nem mondtam elég imát?

 

Rád nem akarok, úgy emlékezni,

Ahogy reá teszem épp;

Valahol van még idő,

Van még falon jövőkép.

 

Rég megtanultam már,

Hogy semmi sem ugyanolyan;

Túlontúl ettől is őszült meg,

Oly gyorsan hajam.

 

Még most sem értem,

Hogy mit is követtem el;

Talán épp csak azt,

Hogy nem voltam hozzád eléggé közel.

 

De én mindenre emlékszem,

Főleg arra mikor arcod reám nevetett;

Eme történet úgy végződik, ahogy kezdődött,

Hogy volt egyszer egy…

 

2013.12.11.

Horváth Szabolcs
Author: Horváth Szabolcs

Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díjait 2021, 2024 és 2025-ös évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

mögül…

  .  .  . egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente

Teljes bejegyzés »

Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »