A világ forog
S én szédülök.
Te meglöksz
Belül megölsz
De senki
Még én sem sajnálom.
Szavakkal szétszedsz
Iszom magamba,
Mint a legédesebb mérget.
S végre nem vagyok rád mérges.
Csak volt egy nagy pofára esés.
De már nem fáj és nincs több tehetetlen miért…
„Két világban élek. Az egyik a valóság, a másik pedig az amit én teremtek.”
Tudom jól, nem tarthat minden örökké. Egyszer majd elmúlik,véget ér, ha mégoly szép is a meleg nyár s vele a napsütés. Ha majd fenn az égen sötét felhők vonulnak. Ha majd hideg, csípős szelek fújnak újra. Ha majd a magasból szomorú őszi esők hullanak.
A boldogság titka Hallgatni édesanyád méhében két szív örök dobogását. Átélni a földi megszületés fényes égi ragyogását. Meglátni egy varázslatos szempár két csodálatos
részlet. rész Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap… bandukoltam az égi fellegek
Rég álltak így egymás mellett, ezredévek múltak, teltek, ők hallgatagon figyeltek, jól értették már a csendet. Egyiküknek büszke szirtje merészen kéklett az égbe, másikuknak
Edit Szabó : Hajnali tavasz Bágyadtan kél fel a korai napsugár, áttör magasból a kéklő felhők útján, szép sárga fénye melegíti a szemem, de testemhez
* * A megadott szavak : hangya, gyöngyvirág, kályha, kapanyél, rigó, farkas, városnézés, metrólépcső, luftballon, hegedű) Kora reggel ébredtem a rigó hangjára. Bár álmos voltam
