Köpönyegem

 

Megmentőnek hívtál
Istenem engemet,
De betemet
A világ zaja
És betemet
Minden nyűgje
És baja…
Hová legyek,
Ha elsüllyeszt
A kiáltások
Végtelen zaja,
Ez a mérhetetlen
Nagy óceán?
Fülsiketítő a zaj,
Mely utánam vonít,
Mégis miért vagyok én,
Aki után
Mindenki ordít?
Ki vagyok én,
Mikor a világ elhalt,
És mért vagyok
Én a cethal,
Kinek Jónás
A gyomrában eszmél,
Kinek a karjában
Megmentést remél,
Általad áldott
Feloldozást,
A világ baja?
Nőből vagyok,
Kinek nincsen
Kardja,
Kitől van mégis
Rámtett hatalma
Menteni
Ezt az elporlott,
Elromlott világot?
Milyen erő,
Milyen földöntúli,
Aki ezzel
Felvértezett,
És vajon
Jókor érkezett,
Hogy a szeretet köntösét
Menteni rámadta
Visszavonhatatlanul?
Kicsiny
De merész erő,
Melyet köpönyegként
Rámvetettél
Egyetlen Istenem,
De engedj szeretnem
És élnem szeretve,
Amíg tőled kapott
Küldetésem
Glóriád alatt
Bevégezem!

 

Vajna-Kánagy Rozi
Author: Vajna-Kánagy Rozi

A nevem Vajna Tamásné. Írásaim alkotójaként Vajna-Kánagy Rozi, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok. A Hajdú-Bihar vármegyei Pocsajban élek, egy felnőtt fiú és leány boldog édesanyja, egy csöpp tündérkislánynak pedig a nagymamája vagyok. A mesékből is ismert Hencidáról származom, ahol valóban egy mesevilágként éltem meg a gyermek- és ifjúkorom, ugyanis csodás természeti környezet vett körül és olyan kivételes emberek, akikről számtalan verset lehet írni, vagy meséket szőni. Hosszú évek óta óvodapedagógusként dolgozom a település Kikelet Óvodájában, ahol a legkisebbek között töretlen szeretettel gyakorlom a hivatásom! A családom és a hivatásom mellett a legtöbb művészet lelkes rajongója voltam mindig, legyen szó irodalomról, festészetről, szobrászatról, építészetről, színházról, zenéről, de bármi másról. Mivel vidéken élek, ezer meg ezer szállal kötődöm a természethez, így szűkebb és tágabb környezetemhez, a vármegye ilyen és fentebb említett értékeihez is. Régóta írok mindarról, ami belülről megérint, megindít, de eddig csak a fiókban porosodtak az írásaim. Úgy gondoltam, most bátorkodom a fiók mélyéről kilépni és az első bizonytalan lépéseket megtenni írásaimmal a külvilág felé.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy hang

  Egyetlen hang, kérlek, csak ennyit adj meg nékem uram. Ennyit csak s ígérem, emberré kovácsolom magam. Mert ma már itt e vad, olykor kietlen

Teljes bejegyzés »

Amorhoz

  Talán kísérleted végzel, vagy csak játékot űzől velem? Angyalként álcázva magad, hirtelen lépsz életembe. Olyan vagy, mintha maga Pandora szállt volna le a földre,

Teljes bejegyzés »

Hazug szavak nélkül

Új kapukat társz fel és köszöntesz nékem új hajnalokat, De lelakatolod őket és messze dobod a kulcsokat. Azt mondod csillagként ragyogok néked a sötét éjszakán,

Teljes bejegyzés »

„Te veglio bene assai”

Meleg nyári szellőkben ringatóztak a zöldes levelek, Miközben a selymes tengerrel együtt lassú táncra keltek. A hosszú szűk kicsiny utcák között az élet nem higgadott

Teljes bejegyzés »

A krízis

A krízis   Egy feszült állapot, Melyben ott van a válság; Bennem van a fordulat, És a kilátástalanság.   Míg e kettő viaskodik, Tengervíz mossa

Teljes bejegyzés »
Versek
Szabó Szabina

Szívem tengerpartján

Elárvult, sebzett szívemet, mikor nagyon fájt az élet, elköltöztettem, Egy homokos partot a tenger mellett ő neki lakni kerestem. Néha ellátogattam hozzá, megnézni, hogy megy

Teljes bejegyzés »