SZOMORÚ AZ IGAZSÁG.
ömlik reám a meleg víz kedvesen
ellazulok a páragőzben
s talán ez a legjobb a mai
napban .
csillog a pára az üvegen
gördülnek a vízcseppek
kereken , kecsesen
frissíti a testem ,
az elmém is tisztább lesz
ilyenkor
jól vagyok , igazán jól .
gondjaim gőzzé válnak
de vége van ,
a csap már csak csöpög
elhúzom az ajtót ,
kutatok a törölköző után .
és egyszer csak a páracseppes
tükörben ,
a jobb oldalam sejthető
ahol a fájdalmam rejtőzik ,
újra rám talál .
ez most fáj , de nagyon fáj
a látvány , a tények , a kép
hogy mivé tud tenni ez a kór ,
ami igazából nem is látható .
a karomban már alig van erő ,
amit látok az már nem is én vagyok
elsorvadt a hús , az izom az erő
és már látom is a képet , a nincstelent
az éhezőt , csont , bőr , csont ,s a temető ,
könnyem folyik a vizes arcomon
a tusolás sem olyan felemelő már ,
s rám telepszik nagyon gyorsan ,
újra a fekete madár .
2023.11.03.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!