Legszebb nyaram nagyinál telt,
Hol rezgése volt mindennek:
Dallama a kerti szép életnek,
Ritmusa a hullámzó csendnek.
Még nemigen voltak elvárások,
És félvállról vehettünk mindent.
S bár a nagyi nem mindig volt ott-
Szeretete mégis átkarolt minket.
Ez egyszerű, önfeledt életben
Készen kaptuk a jót, a szépet.
Mennyi tudással traktált ő minket!
S még köszönetet sem várt érte!
Csak hemperegtünk hát a fűben,
Kergetve kusza legyeket.
Falva ettünk süteményeket.
Őszinték lehettünk. Gyerekek.
Bő útravalót kaptam én tőle,
S mind a mai napig szemelgetem…
Legszebb nyaram mára tán “öreg”,
Mégis ez az én kedvencem.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...