Pitó Mari ( A Csapás balladája )

Pitó Mari

( A Csapás balladája )

 

Zeng a Csapás minden zuga,

Hej, csinálom adta,

Pitó Mari férjhez készül,

fehér ruha rajta.

 

Pitó Mari szép leány volt,

hej, csinálom adta

nem volt nála szebb menyecske

ott lent az Alvégba’.

 

Édesanyám, gyöngykoszorúm

hej, csinálom adta,

a fejemre tegye reá,

s menjünk a templomba’.

 

Édes lányom, gyöngykoszorúd

hej, csinálom adta,

édes mátkád ajándéka,

most hozza, most hozza.

 

Édesanyám, édes mátkám

hej, csinálom adta,

miért késik, mikor jön el?

A pap a templomba’.

 

Édes lányom, kedves lányom,

hej, csinálom adta,

édesapád érte megyen,

s hajtunk a templomba.

 

Édesapám, kedves apám,

hej, csinálom adta,

siessen kend, szaladjon kend,

a pap a templomba’.

 

Dudar fölé felhő gyűlik,

hej, csinálom adta,

vihar készül, villám zendül,

sötét az ég alja.

 

Összesúgnak- összebúgnak

hej, csinálom adta,

Pitó Mari mátkapárja

nem mén a templomba.

 

Édesapám, kedves apám,

hej, csinálom adta,

elhagyott-é kedves rózsám?

Mondja kend, hát mondja!

 

Édes lányom, kedves lányom,

hej, csinálom adta,

mátkapárod más menyecskét

viszen a templomba.

 

Pitó Mari szép leány volt,

hej, csinálom adta,

mátkapárja mégiscsak mást

vitt el a templomba.

 

Sír a Csapás, zúg a csapás,

hej, csinálom adta,

minden madár őt siratja,

fehér ruha rajta.

 

Pitó Mari mirtuszcsokrát

hej, csinálom adta,

beledobta a patakba,

könnyeit hullatva.

 

Mirtuszcsokrát, fehér csokrát

hej, csinálom adta,

hányta a víz, vitte a víz

bele a Tarnába.

 

Tarna vize, sebes vize

hej, csinálom adta,

vitte tovább, s besodorta

a Tisza habjába.

 

Pitó Mari fehér ruhát

hej, csinálom adta,

levetette, s elbujdosott,

a világ ne lássa.

 

Pitó Mari csak férjhez ment,

hej, csinálom adta,

de a szíve másé nem lett

ezután is soha.

 

Éjszaka lőn, reggel virrad,

hej, csinálom adta,

Pitó Mari szíve szakad,

nem mondja, nem mondja.

 

Évek múlnak, évek telnek,

hej, csinálom adta,

Pitó Mari édesanyja

rég a föld gyomrába’.

 

Édesanyám, kedves anyám,

hej, csinálom adta,

engem mér’ nem vitt magával,

elvihetett vóna!

 

Lator hegyin villám csap le,

hej, csinálom adta,

a föld gyomra nagyot mordul,

megnyílik alatta.

 

Édes lányom, kedves lányom,

hej, csinálom adta,

szóla neki föld gyomrából

anyja, édesanyja.

 

Kicsi fiad, derék urad

hej, csinálom adta,

szíve szakad, maradj, maradj,

hideg a főd gyomra.

 

Édesanyám, kedves anyám,

hej, csinálom adta,

kicsi fiam lett nagy fiam,

elmék a kocsmába’.

 

Édes lányom, kedves lányom,

hej, csinálom adta,

ne menj, ne menj a kocsmába,

belépsz a patakba’.

 

Édesanyám, kedves anyám,

hej, csinálom adta,

uram is se derék uram,

ne mondja, ne mondja.

 

Édes lányom, kedves lányom,

hej, csinálom adta,

tűrjed csendbe’, falu népe

rávesz a szájára.

 

Édes a bor, sűrű a bor,

hej, csinálom adta,

Pitó Mari tűri csendbe’

nem mondja, nem mondja.

 

Évek telnek, évek múlnak,

hej, csinálom adta,

Pitó Mari a poharat

minden nap kiissza.

 

Édesanyám, kedves anyám,

hej, csinálom adta,

ne féljen kend, ne ríjon kend,

nem mék a kocsmába.

 

Mocsolyáspad tetejiről

hej, csinálom adta!

jégeső zúg Kenderfődre,

jaj, ki megy alatta!

 

Édes lyányom, kedves lyányom,

hej, csinálom adta,

sírok -ríjok, könnyem szakad,

belépsz a patakba’.

 

Pitó Marit nem találják,

hej, csinálom adta,

mindenfelé kiáltozzák,

nem mén este haza.

 

Fut a patak, sebes patak,

hej, csinálom adta!

Habot sodor, hínár hajol,

titok van alatta.

 

Pitó Marit szájra veszik,

hej, csinálom adta,

részeges vót, borivó vót,

derék ura hagyta.

 

Pitó Marit a föld gyomra

hej, csinálom adta,

átölelte, befogadta,

szépen betakarta.

 

Csend van este a Csapásba’

hej, csinálom adta.

Minden csillag őt siratja,

könnyeit hullatja.

 

Fut a patak, sebes patak,

hej, csinálom adta…

így esett ez réges – régen

ott lent a Csapásba’.

 

Gál Mária
Author: Gál Mária

Most elmondom, ki vagyok. Az első nap : Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem voltam senkinek, nem voltam senkinek. A második nap: Születtem. A harmadik nap: Elvegyültem. A negyedik nap: Kiváltam. Az ötödik nap: A Hortobágy poétája voltam. A tragédia. Hasadt kárpit mögé parancsolt névtelen faragó. Kárhozott, kacagott, aggastyán-hítta halott szám. 72. Eltemettem mélyen a nótát. Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Ostoba urak közt játszottam a bambát. A hatodik nap: Kacagó szél suhant el fölöttem. De hirtelen váratlan Átölelt az Isten. A világ lettem. Minden, ami volt, van. Üres sír. Szent Dalnok. Tolvaj allúzionista. Őrző. Újraalkotó. Földre szórt gyöngyszemek nyitója. Rónák fölött úszó, szabad, tiszta harangszó. Vad kertjét elhagyó orosz lány. Levelet olvasó Tatjána. Ősz bárd. A legbátrabb. Így formálódtam egykor. Ez mind én vagyok ma. A hetedik nap - az Ünnep: Te én leszel, S én Te leszek. Így leszünk Mi - a világ újra meg újra. Több nem leszek. Minden más titok. Nem könyörgök. Irgalmazzatok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Úton a szabadság felé

Úton a szabadság felé Néha csak menni vágyom csendesen, messze a zajtól, az emlékeken (…) Egy napfényes út, egy halk pillanat, ahol a lelkem végre

Teljes bejegyzés »

Vargánya.

Vargánya. Vágyod már az erdő békéjét, nyugalmát?Gyere, járd a bükkös s tölgyes savanyú talaját. Lélegezd be a fák, a bokrok, az avar s vadak illatát. Hallod? Hallgasd

Teljes bejegyzés »

Megvilágosodás útján

Szétporladt hamvaimból csak hagyom, hogy az az Új valami bennem feltámadjon. Belső fénnyel belőlem kiragyogjon, A szeretet szívemben szabadon áramoljon. Érzem új énemet, mit annyira

Teljes bejegyzés »

Falevelek

Falevelek   Csodálom a fákat az ablakon kitekintve, integetnek vidáman, új színekbe öltözve.   Egy falevél ismét ringvatáncot lejt, könnyedén, recsegve megcsókolja a földet.  

Teljes bejegyzés »

Apró szívek

Apró szívek   Mily’ szép kék szeme, amikor rám tekint, amikor hozzám simul, rám hajol.   Megcsókol, most is rám kacsint, lágyan megérint, apró szíveket

Teljes bejegyzés »

Zokog az ég

Zokog az ég   Zokog az ég csendesen, könnyeivel mossa az egész földet, szomorú minden.   Fájdalmak tetőznek, rohanó emberek sietős léptekkel menedéket keresnek.  

Teljes bejegyzés »