A föld peremén

Egész életemben a föld peremén

éltem

Folyton csak az utamat kerestem

és mikor végre megtalálni véltem

Mindig újra kételkedni kezdtem

és nagyokat sóhajtva kérdeztem:

Van-e út a föld peremén?

Egész életemben a föld peremén

éltem

Bolygó szélén egyensúlyt kerestem

Ettől aztán borzasztón szédültem

Mégis mindig megtalálni véltem

E rögös utat kihívásként éltem

és kihívásként harmóniát kértem!

Egész életemben a föld peremén

éltem

Nyugalmamat itt még sosem leltem

Vágyakozni kezdtem hát az égbe

Könnyűszárnyon nyugvó lebegésbe

Ám nem véletlen születtem a földre

Utat kellett találnom a föld peremén!

Így életem most a föld peremén

élem

Tudatlanul nézem saját minőségem

Bár az egyensúly belém van kódolva

Befelé azonban ez jó nagy tortúra

Korlátlan kitartás lett mára az enyém

Mert dolgom van a világgal e féltekén!

Egész életemben a föld peremén

éltem

Így már tudom mikor-mit kell tennem

és folyton önmagam építgetem bátran

Hogy el ne vesszek közben a világban

Mert akkor biztosan lezuhanok én

és másé lesz az út a Föld peremén!

Author: Tarrósi Éva

Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.