Ketten ültünk a padon,
a magány és én.
Ő ült középen,
én a peremén.
Nem szóltunk egymáshoz,
a magány és én.
Fürkésztük egymást csendesen
a park közepén.
Találkozunk minden nap,
a magány és én.
Várjuk egymást a padon,
a park közepén.
Egy nap elválunk,
a magány és én.
Mással várják egymást
a pad peremén.
Author: Veress Zita
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.


3 Responses
„Egy nap elválunk,
a magány és én.
Mással várják egymást
a pad peremén.”
Így legyen!
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Egy ideig nem tudtam követni az oldalam, ezért csak most látom a hozzászólását.
Csak annyit tudok mondani: nagyon szépen köszönöm!
Zita
👏, Gábor