Szerelmes levél

Szerelmes levél

 

Kedves Névtelen!

Levelemben most,

Néked üzenem;

 

Hogy mikor ezt olvasod,

Szívedben múljon a harag;

Ha nem bocsátod bűneim,

Az enyémben, csak a bűntudat marad.

Tudom, hibáztam,

Akkor ott, abban a pillanatban;

Az miatt vagyok most, tudom,

Hatalmas bajban.

Sajnálom,

S kérem bocsánatod;

Láthatod te is, hogy levelemmel,

Hozok épp néked, érted áldozatot.

 

Mikor láttalak,

Még nem tudtam ki vagy;

Nem fogtam fel,

S gondoltam, örökké így marad.

De hetek, hónapok óta tudom,

Hogy mára már más a kép;

Másképp nézem a tükörben az idegent,

Más lett a tükörkép.

Tán most lettem az,

Akit te már akkor láttál;

Még tagadtam, hogy élek,

Pedig te már csodáltál.

 

Tettem, amit tettem véled,

Mint mondtam, sajnálom;

S talán épp ez,

Az én legnagyobb bánatom.

El kell, áruljak néked valamit,

Ami lehet, új jövőt hoz;

Ami tán csak egy szó,

De mindent magában hordoz.

 

Hiányzol…

Hiányzik az, ahogyan reám nézel,

Hiányzik az, amit irántam érzel.

Hiányzik az, ahogyan szemed reám tekint,

Hiányzik az, ahogyan kezed felém legyint.

Hiányzik a mindenség, amit te akartál adni,

Hiányzik lelkemből a madár, ami veled akar szállni.

Hiányzik a kezed, amellyel egykoron öleltél,

Hiányzik a mosolyod, amellyel rám nevettél.

Hiányzik a szíved, amely értem dobogott,

Hiányzik a régi lemez, ami miattad kattogott.

Hiányzik a szerelmed, az érzelmeidnek sokasága,

Hiányoznak a percek veled, a pillanatok mulatsága.

Hiányzik az érintésed, mellyel kezemhez értél,

Hiányoznak selymes szavaid, melyekkel hozzám beszéltél.

Hiányzik a múlt, amin ma már változtatnék,

S hiányzik a tett, amivel most érted mindent megtennék.

 

Most ki kell mondanom azt,

Amit tán akkor kellett volna;

Csúf a világ, s az élet,

Bár az idő sem múlna.

Szeretlek…

Most úgy, ahogyan te akkor engem;

Kérlek, szépen kérlek,

Légy enyém, légy velem.

Esélyt kérek tőled,

Úgy, ahogy te kértél;

Most szeretlek úgy téged, tudom,

Ahogy te szerettél.

 

Tudom, hogy a világ,

Most lett kettőnknek teremtve;

S én ebben a hitben élek,

Erősen s, bátran lélegezve.

Lelki társad szeretnék lenni,

Az úgynevezett másik feled;

Tudom, hogy nehéz helyzetbe hoztalak,

De már veled, érted akarok lenni, nem pedig ellened.

Bocsánatod kérem,

Belátom rossz döntésem;

Ha nemmel válaszolnál, kérlek,

Légy még egyszer velem.

Adj egy esélyt kettőnknek,

S arra hogy bebizonyítsam;

Hogy igaz mind érzésem,

S minden egyes szavam.

 

2014.07.28.

 

Horváth Szabolcs
Author: Horváth Szabolcs

Tatabányán született 1990. március 25-én. 2011-2014 között a Szombathelyi Nyugat Magyarországi Egyetem bölcsész szakán tanult, média-kommunikáció szakon szerezett diplomát. 2022-ben a Kodolányi János Egyetem könyvtáros szakán szerzett diplomát. 2006-ban kezdett verseket írni, de komolyabban csak 2014 óta publikál. Eddig nyolc kötete jelent meg. 2017 áprilisa és 2020 januárja között szervezője volt a tatabányai Slam Poetrynek. 2019 januárja és 2020 novembere között tatabányai olvasóklubot (Olvasólámpa) vezette. Elhunyt kortársaim tiszteletére több alkalommal szervezett irodalmi megemlékező műsorokat. Fontosnak tartja városa, illetve a megyéje irodalom kultúrájának művelését és terjesztését. Jelenleg a 2020-ban elindított tatabányai Tollkoptatók Irodalmi Kör vezetője. Ennek fő célja a tatabányai és a megyei szerzők és azok írásainak megismertetése. A 2020-as év végén elkezdte összeállítani élete első válogatás kötetét. 2023-ban megálmodója és szerkesztője volt a Tollkoptatók (online) megyei hatókörű Antológiájának. Jelenleg a legújabb kötetén dolgozik. Ez mellett még több ötlete van, melyet a jövőben szeretne megvalósítani. Versei eddig a Holnap Magazinon, a Poet-en és a Napúton jelent meg. Legnagyobb díjait 2021, 2024 és 2025-ös évben szerezte a Napút folyóiratnál, ahol a Cédrus Művészeti Alapítvány, Kortárs Irodalmi Alkotások Pályázatán, Vers kategóriájában a Kiemelt szerzők közé került. Könyvbemutatóimról és író-olvasó találkozóimról készült felvételek itt elérhetőek: 2014. júliusától saját facebook oldalal rendelkezik. (https://www.facebook.com/Horvth-S zabolcs-versei-1441227439479669/) Megjelent...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. kedves Szabolcs,

    saját tapasztalatomból kiindulva nekem sokat segít, ha a véglegesítés előtt hangosan felolvasom magamnak a leírt gondolatokat. a felolvasás segít a szöveg tagolásában, dallama – ritmusa – hangulata alakításában, és ezáltal az olvasóban keletkező élmény fokozódásában…

    üdvözlettel: Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Isten hozott November!

  Most kezdtük el az évet és csak úgy szalad, Hogy Novembernek emelkedett a kalap. Isten hozott komor és hűvös November, Örömében csak úgy remeg

Teljes bejegyzés »

Boldogságvirágok

Ujjaimmal boldogságvirágokat rajzolok szívem párás ablakára. Lelkem egyetlen metszete, a Mindenség legszebb darabkája. Tudja Isten, hová visz az utam… Félnem nincs mitől, Ő vezeti szívem

Teljes bejegyzés »

Örök Fények

Jártál-e már ott, ahol a Fények örökké ragyognak? Ott, hol az egek és földek mind egybe folynak? Tudod-e, hogyan juthatsz el újra oda, ahol a

Teljes bejegyzés »

Táncunk

A mosolyod, a mosolyom. Kezem a kezedben. A világ monoton robajában mi ketten lelkünk dallamát dúdoltuk halkan, egymásnak suttogván, hogy halljunk a zajban. Éreztük zenéjét

Teljes bejegyzés »

A küszöbön állva

A küszöbön állva   Volt egyszer egy asszony, aki különös kapcsolatban állt a Karácsonnyal. Nem csupán az ünnepet szerette, hanem mindazt, ami köré épült. A

Teljes bejegyzés »

November egy , vasárnap

Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a  temetőbe  nem  mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan

Teljes bejegyzés »