A kő marad
Kattog az agy, a víz nyugodt
magad után hagytad az összes lábnyomot
s a jövőt hiába kutatja e mély tekintet
mi szívbe lát, de követ nem érinthet,
mert a kő marad, nem szalad a vízzel.
Nem sodorja tovább jövő s áramlat
e hatalmat, mi szilárdan a földre köt
követ, ánizst s hitet a jövőben,
mi az emberiségé…
Mozgatja szél és takarja felhő,
s napra nap hiába hív elő új reményt
mindig új gondolat formál véleményt.
Csak a kő szilárd, még a hit sem ad elég fényt.
A kő, mint igaz emberi lényt szilárdnak mutat,
ha a víz nem morzsol le a széléből szilánkokat.
S bár viharok mélyén a szikla simára vájja a falát
ő mégis büszkén állja szélnek, folyónak sodrát
s nem kevély, hisz sötétben, mélyben él.
Érinti csak a nap, s e perc áhítat.
– Wass Albert: Üzenet haza c. versének margójára –
Author: Tarrósi Éva
Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.
Egy válasz
„a kő marad, nem szalad a vízzel.”
Apró kis kavicsok vagyunk, melyek akkor ülnek a víz alján, ha nem jön egy nagy vihar, mely felkavarja és elsodorja. Kevés a szikla.
Tetszéssel olvastam sokatmondó versed.
Szeretettel: Rita