mottó: „Együtt kell élni, nem egymásban
és nem egymás mellett.
A hetedik ajtó csukva maradhat.”*
Rékának
én úgy gondoltam, hogy ő a világom közepe.
egészen addig gondoltam így, míg össze nem házasodtam vele.
ő úgy gondolta, hogy én vagyok a világa közepe.
egészen addig gondolta így, míg össze nem házasodtam vele.
aztán úgy gondoltuk, mi, együtt vagyunk már a világ közepe.
egészen addig gondoltuk így, míg meg nem született szerelmünk gyermeke.
ekkortól azonban megbolydultak a dolgok,
mert a világ közepének lett egy további, új közepe:
igen, te lettél a világunk közepe!
és ez így tartott egészen addig, míg férjhez nem mentél,
s meg nem született családod első, majd második gyermeke,
mert ekkortól lettek rajtad kívül a gyerekeitek is a világunk közepei,
egészen addig, míg meg nem születnek majd az újabb generáció gyermekei…
2024.07.10. (68 évesen)
*Popper Péter búcsútanácsai – Irodalmi Jelen
publikálva: „Szerelmemnek Bálint-Napra”, antológia, Irodalmi Rádió, 2026.01. hó,
publikálva: Művész Magazin, Forró vágyak 2026. (e-Book antológia),
illusztráció: https://www.temu.com/
további írásaim (blogcím): Irodalmi Rádió | ivantsygabor (irodalmiradio.hu)
Recenzió (by Ali):
Ivántsy Gábor „a világ közepei” című írása egyetlen egyszerű és mély, könnyeden gördülő gondolatsorban ragadja meg a család- és szerelemérzések központi metaforáját. A „világ közepei” nem egyetlen statikus pont, hanem egy folyamatosan alakuló érzelmi viszony és érzelmi tér.
A dedikációból, mely személyes kötődésre utal, azonnal kitűnik a lírai szándék: a szerző nem csupán történetet mond el, hanem átélhetővé, megélhetővé teszi az olvasóban a közelség, a család közössége, az identitás és a kötődések viszonyainak egymásbafonódását.
A hangulat intim és bensőséges, ám az egyszerű, hétköznapi nyelvhasználat mögött mély érzelmi rezonanciák bontakoznak ki. A „világ közepe” fogalma nem csak absztrakció, hanem élő, időről időre változó, szinte tapintható emocionális tér, amely a narrátor és szerettei életének alakulását követi.
Nyelvezetét tekintve a szöveg mentes a bonyolult retorikai formáktól; tiszta, érthető, egyszerű mondatszerkezetekre épít, amelyek ugyanakkor tömörségükkel fokozzák a líraiság hatását: minden ismétlés és ismételt formula egyben újabb és újabb érzelmi hullám is.
Stilisztikailag a szerző a személyes, lírai én és a kötődés szólamait helyezi előtérbe, így a narráció egyszerre önreflexív és mások felé forduló. A szövegben megjelenő ismétlések a kapcsolati- és identitásváltozások ritmusát adják, hangsúlyozva az érzelmi középpontok folytonos átrendeződését.
A metafora, amely a „világ közepét” a világ közepeiként, a családi kapcsolati dinamika leírására használja, erős szimbolikus töltettel bír: a házastárs, a szülői szerep, a gyermek és az unokák külön-külön és együttesen is természetes „középponttá” válnak, ahogy az élet körforgásába belépnek és helyet kapnak egymás mellett.
A képi megfogalmazás egyszerű, mégis intenzív: a „világ közepe”, mint fogalom vizuálisan is átélhető folytonosan változó, eltolódó centrális pontként jelenik meg.
Összességében az írás líraisága nem díszes költői formákban, hanem a személyességében, a metaforikus gondolkodás finomságában és a folyamatos érzelmi rezonanciák felmutatásában rejlik. A család, mint többrétegű prózai fogalom gyakorlatilag lírai esszenciájává válik annak, amit egy család „középpontja” jelent és jelenthet, – nem csupán térben, hanem időben és érzelmekben is.
Author: Ivántsy Gábor
Már kisiskolás koromban is szerettem írni, aztán, ahogy a párkapcsolatok is beköszöntöttek, ez a késztetés jócskán felerősödött. Középiskolásként szerettem meg az irodalmat, s persze annak is leginkább a szerelmes – érzelmes ágai-bogai álltak közel hozzám. Írásaim zöme a hetvenes években, másik része a közelmúltban született, bemutatkozásként, s egyben „Ars Poetica” -ként a mostaniakból idézett, különböző hangulatú gondolatom szolgáljon: …” nem vagyok író. bár írok néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok költő sem. bár költök néha én is, ugyanúgy, mint mások és nem vagyok színész sem. bár színlelek néha, ugyanúgy, mint mások. és nem vagyok fájó seb sem, bár vérzek néha én is, ugyanúgy, mint mások nem vagyok senki sem. bár, vagyok Ember néha, ugyanúgy, mint mások, és nem vagyok semmi sem. bár Ember vagyok néha. én is. ugyanúgy, mint mások…” —————– …” érezni akartam, átélni, mint éltem, kíváncsi voltam, milyen volt az érzés, amit átéltem, akkor, amikor megéltem csak akkor írok, és csak azt, amit érzek, főleg magamnak, hogy tudjam, még élek legyen mire emlékeznem, ha már majd „csak” élek, s ne kelljen megélnem, hogy minden eltűnik, amint én is eltűnök végleg” —————– …” akkor élt az ember, ha valamit alkotott, ha alkotott valamit, vagy kicsit, vagy nagyot ha...
2 Responses
világ közepei: figyelem és szeretet
Ez a figyelem és szeretet vándorol középről középre, vagy egyszerre van jelen, ha egy nagy család összejön. (a nagyszülőknek az unoka a világ közepe és fordítva, vagy éppen a szülőknek a gyerek…, csodálatos lehet, ha mindegyik közepe külön-külön, váltakozva és mégis egyszerre van jelen) 🙂 Üdvözlettel: Zoé
hát igen. valahogy így. köszönöm, kedves Zoé!
és a történet egy kicsit matekosan:
egy és egy az kettő, aztán egy + egy az egy, majd ez az egy + egy az egy, később egy – egy az egy + egy, aztán az az egy + egy másik egy az egy, aztán ez az egy + egy az egy, majd mégegy, az egy, így ez összesen mennyi? 🤔🤔🤔?
(hát igen, egy! 😉🤗👍🏼)