Pletykafészek

Szia Julcsa! Szép napot!
Ó, de jó, hogy látlak!
Hallottam ma valamit,
elmondtam Mártának,
de neked is tudnod kell,
mit csinált a Pati,
a házáig kísérte
nem egy, de két pasi.
Az egyikük rám nézett,
kérdezte: Mit bámulsz?
Nem bámullak, mondtam én,
jobb, ha innen tágulsz.
És továbbment
mind a kettő,
egyet sem ad a teremtő,
nem jut nekem belőlük,
idegbajom van tőlük.
Bezzeg Pati kell nekik!
Az ő főztjét ehetik,
de én sütni is tudok,
így hát el is indulok,
viszek nekik süteményt,
s ha meglátnak, mint tüneményt,
szájukat is nyalják tán,
s bekaphatják, bizony ám,
azt, amire gondolok,
mi nem is olyan nagydolog,
csak gondolom, nem tudhatom,
bár kíváncsi volnék nagyon,
mire vágnak fel annyira,
csapjon le az istennyila,
hogyha meg nem figyelem,
csak türelem, türelem…
Szóval a két férfiember
Pati házába bement,
ez a buta lány meg köztük
mindjárt rendet teremt,
az egyiknek lapátot ad,
a másiknak ásót,
tegyék rendbe a kiskertet,
amott azt a hátsót.
Főzött nekik paszulylevest
egy nagy habarással,
meg is ették mind a ketten,
egyetlen falással,
aztán a fát hasogatták,
rátették a tűzre,
és a kinti illemhelyen
bementek a bűzbe,
mikor dolguk elvégezték,
borocskát is kaptak,
amit ugye mind a ketten
nyomban benyakaltak,
s jött az álom, lefeküdtek,
elaludtak menten,
mire várnék én itt tovább?
Onnan el is mentem.
Megnyugodtam, s szóltam halkan:
ó, de jó, ó de jó!
Nem udvarló a két fickó,
csípje meg a manó!
Labdába se rúgnak ottan
és célba se lőnek,
nem a Pati szoknyaalja
mitől ágynak dőlnek!
Így most azon gondolkodom,
hívjam őket hozzám,
hogy legalább az egyikük
metssze meg a rózsám.
Dugja orrát közepébe,
érezze, mily szagos,
essen tőle bódulatba,
s áradjon, mint Szamos,
mutassa meg nekem hamar
mit tud a szerszáma,
nem holnap, vagy holnapután,
jöjjön el még máma,
hogy a rózsa növekedjen,
illatosan nyíljon,
és a férfi legközelebb
a házába hívjon,
együtt szedni a virágot
és vázába tenni,
ha így lenne,
oly szívesen
adnék neki …
…enni.
Ne add tovább, ne pletykáld el,
mit meséltem, kérlek!
Julcsi drága! Hadd maradjak én
a pletykafészek!
Nyíregyháza, 2024. július 6.
Szabó Veronika
Szabó Veronika
Author: Szabó Veronika

Szabó Veronika az Irodalmi Rádió szerzője. Nyírteleken születtem, jelenleg Nyíregyházán élek. Korai irodalmi érdeklődésemre nagy hatást gyakoroltak a szüleimtől, a nagymamámtól és az első tanítómtól hallott mesék, valamint a Petőfi Rádió régi irodalmi műsorai. Az első verseimet 12 éves koromban írtam, azok sajnos már nincsenek meg. Hosszú ideig szabadidő hiányában nem nagyon foglalkoztam írással. Csak néha vetettem papírra gondolataimat prózák formájában, de azokat a fiókom mélyén őriztem. 2017-ben készítettem el mindkét szülőm ágán Családkönyv címmel őseim, rokonaim fotókkal, dokumentumokkal illusztrált történetét, eddig ez volt a legnagyobb munkám. Írásaim folyóiratokban, online felületeken, helyi -és megyei lapokban, illetve antológiákban is olvashatók. 2021-ben jelent meg A gyógyír című novellás kötetem, 2023 decemberében a Ha kimentesz a békaságból című gyermekverses kötetem,. 2025. februárban pedig a Szellők útján vándorolva című verseskötetem látott napvilágot. Jelenleg egy életrajzi könyvön dolgozom, s továbbra is írok novellákat, meséket,verseket. Terveim között szerepel egy újabb gyermekkönyv megjelentetése is. Irodalmi pályázatokon több alkalommal értem el helyezést: „Tavaszi szél” Irodalmi pályázat 1. díj (Irodalmi Rádió) „Rügybölcső” Irodalmi pályázat  2. helyezett (Irodalmi Rádió) „Az év pedagógus írója 2019” 1. helyezett (Irodalmi Rádió) Blogszerzők műsora 3. helyezett (Irodalmi Rádió) „Az év legjobb szerzője” 3. helyezett (Irodalmi Rádió) Élettörténetek „Meséld el nekem…” 2015 és 2016   ...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az örök pillanat

    Az örök pillanat   Az óra két mutatója megáll, az idő most megpihen, nincs más ezen a szent helyen, csak a tánc és

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A csend maradánya

Kimentem az erdőig. Zajt vittem magammal. Telefonfény derengett, élettelen árnyalattal. A fák nem szóltak hozzám, úgy ítélték, még avatatlan, mint akik mindent tudnak, csak álltak

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Háromsoros idő (haikuk)

éveket lassít tétován a pillanat – örök jelenben * pillanatcseppek életfolyót táplálnak – benne sors úszik * halk elmúlásban bánat már ne kísérjen – örök

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A toll súlya

Nem könnyű tárgy a toll a kézben, bár annak látszik odafent. Súlyát nem a tinta hordozza, hanem mit a leírt gondolat megüzent. Mert aki egyszer

Teljes bejegyzés »

Eljön egyszer Vivaldi tavasza

  Azt mondják, szomorúsággal óvatosan, Pedig mindenki kelt már fel bánatosan. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk egymásnak, Hidd el! Szomorú gondolatok elszállnak.   Hiába él,

Teljes bejegyzés »