Hálás vagyok, kedves Édesanyám, És úgy tisztellek téged, Amiért nekem utat mutattál, És És hogy felneveltél engem.
Tisztelem drága Édesapámat. Értünk gürcöl fáradhatatlanul. Példát mutatva, s tanítva Segíti meg rögös életutunk.
Tisztelem még tanáraimat is. Tudásuk bölcsességet hord. Köszönöm, hogy megtanítják nekünk, Amiben ők olyan nagyok.
Tisztelem én a gyermekeket is, Őszinteségük ártatlan. Érzésekkel nem komédiáznak. S fantáziájuk páratlan.
Tisztelek még minden egyes embert, Egyéniségük sajátos. Igaz, mindannyian mások vagyunk, De De mindegyikünk másban jobb.
Tisztelem én magát az életet. Hiszen csodálatos dolog! Megélni az esélyt, amit kaptunk, Az lehessünk,akik vagyunk.
Tisztelem mennyei Alkotónkat. Csodás világot alkotott! Ha elfogadjuk benne magunkat, Mások értékét is látjuk.
Tanuld meg tisztelni a társaid. Épüljön rájuk világod. Bennük tudsz kapaszkodókat találni. Ők vezetnek boldogsághoz.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Bölcs soraid tetszéssel olvastam. Bizony, ha nem az ellenséget, hanem a barátot látnánk egymásban, akkor békében élhetnénk.
Szeretettel: Rita