Jelenlét

Belenyújtózom a pillanatba

jelenem minden sejtjével

megragadva

ujjhegyeim végéig kinyúlok

szétterülve burkom belsejében

agyamba hasító éber gondolat

tudatosítja jelenlétem.

Megint reggel.

Lanyhuló lelkesedéssel érintem

kávéscsészémet éppen

ám hirtelen észrevesz a pillanat

megfog, felturbóz… majd letaglóz

és erőből az ágyamhoz ragaszt.

Csak egy ébredés. Új reggel.

Álmom túl gyorsan hajítja el

szívemből szellemem

és mozgó jelenem

egészen más, mint a lét odaát

immár, csak halkuló történelem.

Belenyújtózom a pillanatba,

vibráló ujjhegyekig megragadva

és még tovább a végtelen térben,

nyüzsgő atomok tömegében,

együtt jajongva és mozogva,

loholva, elhalva, kibomolva.

 

Tarrósi Éva
Author: Tarrósi Éva

Irodalomimádó vagyok. Gyerekkoromtól a könyvek világában élek. Mostanra tartozékom lett az alkotás: felold, feloldoz, felszabadít és magával ránt, árnyalatoktól függetlenül. Szeretem az egyszerű jelentéstartalmakat, kevesebb színnel, több dinamikával. Írásaim spontán ötletekből születnek, megélt érzelmek mintázatából gyúrok verseket és történeteket, hogy örökkévalóvá lehessen egy-egy pillanat. Különös érzés, ha a szövegek közben átitatódnak valahogy az ideák világának tintapárnáján valami jól ismert, megnyugtató szellemiségben.

0
Megosztás
Megosztás

4 Responses

  1. kedves Éva,

    épp Ritának írtam a napokban, de úgy tűnik, talán ezekhez a sorokhoz is illik:

    „az álom és a valóság között szerintem néha csak egy-egy pillanat a különbség: az elalvás és az ébredés pillanata. és néha az elalvás egyfajta ébredés (az álomba ébredés), és az ébredés egyfajta álomba térés (a valóságba térés) pillanata …

    és egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy az álom-e a valóság, vagy a valóság-e az álom, hogy álom a valóság, vagy valóság az álom? …”

    üdvözlettel: Gábor

    1. Kedves Gábor,

      ahogy Szabó Lőrinc is írja a Dsuang Dszi álmában: „És felébredtem…És most nem tudom, mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét, vagy a lepke álmodik engemet?-”

      Köszönöm a gondolatot: Éva

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Elfelejtettük

Elfelejtettük, hogyan kell élni Elfelejtettük, miben kell hinni. Elfelejtettük, mi is a végzet. Mire rájöttünk, a szívünkkel is végzett. Csak pár év volt, ami eltelt,

Teljes bejegyzés »

Lírikusok imája

  Mint ahogy a tarka szirmokkal nyíló virágok között szálldogál A sárga napfényben dolgos, vígan zümmögő méhecske s katica, Mint ahogy a zöldellő lombkoronás tölgyesek

Teljes bejegyzés »

Alruhás bölcsek.

Álruhás bölcsek. Mióta világ a világ, bizony megesik, hogy bohócokból lesznek királyok. Könyörtelen elnyomó, dicső káosz, valóságos, igazi rémálmok. Bizony akad olyan, ki írásra adja

Teljes bejegyzés »

Illúzió

Illúzió Ne nézzen túl mélyen a szemembe. Ez a szoba és az életem is csak füstből font háló. Nem létezünk, csupán valaki álmodik minket. Ha

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

medistáció

előbb kívül kifelé, majd egyre beljebb, befelé…     az út képzelet, valahová vezet… szinte körbeér, vége nincs, megállok, pihegek kicsit. önmagamban mindig is, belül

Teljes bejegyzés »