Körbe fon az éji fény,
Ahogy magam alá sodrom lépteim,
S a város szürke útjai, macska köves járdák,
Kandelábel folytot fényei,
Most egy kicsit félre állok,
Hagyom, játszanak most mások,
Egy időre parkoló pályára lépek,
S csöndben, mosolyogva nézlek,
Nézlek téged, te sokszor zsibongó város,
Nézlek most, a csöndest, homályost,
Ablakaid reszkető fényét,
Tereid néma csöndességét,
Néhol még zendül templomaid harangja,
Hol megnyugszik már nappalod nyüzsgő haragja,
Így nyugszom meg én is,
S nézlek, csodállak,
Hogy változtatsz arcot, s
Mutatod magad percről percre másnak,
Nem vádaskodom, nem is vetem szemedre,
Csak mosolygom magamban,
S lépek tovább nevetve,
Te itt maradsz magadban,
Egy új reggelt remélve,
Én sétálok hát tovább,
S el tűnők egy újabb városi éjbe.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.