Zord téli estén

Zord téli estén
Csikorgó hideg van.

Süvít a szél.
Fáznak a fák, sírnak.
Megjött a tél.
Zengés és zúgás hoz
Minket lázba.
A huzat ajtóstul
Tör a házba.
Pattog a tűz ám bent.
Ülj le! Várja.
Hajlong, táncot lejt a
lángcsóvája.
Kályhához húzódunk.
Árny játéka
Pírt csal orcánkra, ez
Ajándéka.
Lenyugszunk mi. Öröm.
Együtt vagyunk.
Egy zord, rideg napot
Hátra hagyunk.
Megmutatja a tél
Igaz arcát.
Már-már úgy hittük, fel-
Adta harcát.
Wágner Judit
Author: Wágner Judit

Wágner Judit vagyok. 59 éves budapesti lakos. Családi állapotom: 34 éve férjnél, 3 már felnőtt fiú gyermek édesanyja. Közgazdasági egyetemet végeztem, de a szakmámban nagyon rövid ideig dolgoztam. A tradicionális családi modellnél maradva, én a gyermekeim mellett itthon maradtam. Ma már, mivel a fiúk kirepültek, a háztartás maradt, és a hobbi. Az egyik a tenisz, melyet, gyerekkorom óta űzök. A sport életem mindennapos része. Szenior versenyeken, csapatbajnokságon veszek részt. Ami a másik kedvenc időtöltésem, és ami miatt valójában önöknek bemutatkozom, az a versírás. Nagyon érdekesen kezdődött. 5-6 évvel ezelőtt egy családi karácsonyozást rendhagyó módon terveztük megrendezni. Úgy, hogy mindenki adjon valamit elő a többiek előtt. Ez lehetett éneklés, hangszeres előadás, színház, mese olvasás. Mindenki kedve szerint választhatott. Én, mivel nem nagyon szeretek szerepelni, a vers írást választottam. A családról írtam rímbe szedve. Hát innentől kezdve, születésnapokra, más családi eseményekre, ballagásra az én ajándékom mindig egy személyes vers volt. Aztán már nem csak alkalmakra írtam, hanem csak úgy. A természetről, évszakokról, érzéseimről. Elkezdtem böngészni az irodalmi pályázatokat. Neki bátorkodtam beküldeni verseket a megadott témákra. Önökre is így találtam rá. Sorakoznak is a könyvek, melyekben verseim megjelentek önöknek hála. Valahogy rákeveredtem a poet.hu oldalra is, ahol már több ,mint 250 versemet töltöttem...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „Megmutatja a tél
    Igaz arcát.
    Már-már úgy hittük, fel-
    Adta harcát.”

    Valamikor azt hallottam, hogy nem eszi meg a kutya a telet. Persze akkor mások voltak a telek, mint manapság.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Röpke vallomás

Röpke vallomás   Oh, bárcsak mondhatnám! Hogy nem bírom tovább nélküled! Boldogság futna át szívemen, Ha arcod láthatnám. Csak egy órára, Esetleg kettőre; Megoldódna minden

Teljes bejegyzés »

A salemi probléma

Az egész lakosság a halloweenre készült. Mindenki, egy emberként. Nem hiába; nem akármelyik városban esett meg a történet, melyet most elregélek. Ez Salem volt. Az

Teljes bejegyzés »

Statiszta

Nem vártam csodát. Nem vártam világot rengető vallomást, s nem vártam, hogy az első szóra a nyakamba borulj. Nem vártam könnyes szemű, remegő pillákat. De

Teljes bejegyzés »

Álmok közt az éj

Alszik már az éj, s alszik vele a szerelem. Alszik most a vágy, én is alszok, mert nem vagy itt velem. Közénk áll az álom,

Teljes bejegyzés »

Játék

S lassan eltelnek az évek, egy játék véget ér, nincs már több lépés, s nincs többé újra kezdés. Nem keresed már a hibákat, és nem

Teljes bejegyzés »