Szerelmemnek

Azt hittem, hogy már sose találhat rám ebben az életben

De megismertelek és most ragyog a szívem

Hiányzol minden nélküled töltött percben

Isten végre megajándékozott az igaz szerelemmel.

 

Megölellek s úgy érzem soha nem akarlak elengedni

Átkarolsz és a szívem hevesebben kezd el dobogni

Amikor a tekintetem találkozik a tiéddel

Úgy vélem megtaláltam amit egész életemben kerestem.

 

Tegyünk most ígéretet, s kulcsoljuk össze kezünk!

Hogy akkor is ha nehéz, egymásnak mindig itt leszünk

Soha nem adjuk fel, együtt vagyunk a legerősebbek

Köszönöm, hogy vagy nekem, nagyon szeretlek!

 

Berecz Klaudia
Author: Berecz Klaudia

Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. Lassan másfél éve vagyok élettársi kapcsolatban a párommal. A versed felelevenítette bennem az első közös élményeinket. Köszönöm és sok boldogságot kívánok nektek! 😇❤️

  2. „Amikor a tekintetem találkozik a tiéddel
    Úgy vélem megtaláltam amit egész életemben kerestem.”

    Nagyon szép szerelmes soraid jó volt olvasni.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem álmodozás

Edit Szabó : Nem álmodozás Ősóceánból keletkezett, a Földünknek ez az eredete, Föld felszínén hegyek-völgyek, alakultak lassan élőlények. Éghajlatok váltakoztak, tengerek megfogyatkoztak, történelem ősisége éledt,

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »