Még egy újabb éjszaka, egy újabb csalódás
Mikor testem a magányban elmerül,
Lelkem meg egyre cikáz, tétován,
Remélve, a hajnal hamar felderül.
De a remény halovány. Mindegyre hidegül.
Csak unott élet, pulzus ver szaporán
Mert az álom helyére nem kerül.
Nem kéne még véget érni a napnak
Mert az áttörés ma sem sikerült,
Hogy jóérzéssel térjek nyugovóra
Mit tennem kellett, megtenni sikerült. …….
Nem. Csak iszom a bort. Búcsúra fogva
Maradék időmet. Az álomba idézőt.
Ostorozom a jelent. Jövőt és múltamat.
Mint minden csalódásért felelőst.
Kiürítem poharamat. Hiszen holnap
Enyém a jövő. Felszabadítom szívem.
A vádlottat…Fejem nehéz.
Ólomnehéz. S már nem gyötör.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Minden szerelemben vannak hullámvölgyek, de lentről már csak felfelé lehet jönni.
Szeretettel: Rita